Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia
A társadalom egyedüli célja továbbá a tudomány által felhalmozott ismereteknek az emberi szükségletek kielégítésére való lehető legjobb felhasználása. A századforduló természetfilozófiai felfogása még korántsem szakított az elvont metafizikai szemlélettel. SaintSimon 1802-ben a következőket írta: „ ...a fiziológusoknak el kell űzniük körükből, a moralistákat és a metafizikusokat", akárcsak a csillagászat, mely megszabadult a csillagjósoktól és a vegyészet az alkimistáktól. A filozófiának csak addig van létjogosultsága, míg élettani és pszichológiai jelenségek közötti összefüggéseket tár fel. A megfigyelt tények általános rendszerbe foglalása, mivel az élettanban még nem valósult meg a rend, a filozófia, az etika és a metafizika részéről korai próbálkozás. 75 A tudományok által irányított ipari rendszer struktúrákat a Szervező-ben vázolta fel. 76 A tervezetben felállított három kamara közül az első, a találmányi kamara, mely évente programot készítene a közmunkákról. Tagjai: ötven mérnök, ötven író, huszonöt festő, tizenöt szobrász vagy építész és tíz zenész. A vizsgáló kamara háromszáz tagja között foglalna helyet a száz fiziológus, száz matematikussal és ugyanannyi fizikussal. A feladatuk a legfontosabb, mivel az előzőeket ellenőrzik és a köznevelést irányítják. Végül a végrehajtó kamara tagjai az egyes iparágak vezetői, ez megfelel a régi képviselőháznak. Saint-Simon meghirdetett tudományos forradalmának alapját az általános népoktatásban látta, amely az „ipari rend" technikai és munkaszervezési szükségleteit — a korszerű tudományosság szintjén — hivatott kielégíteni. A közoktatási rendszerben, az elemi szinttől a legfelsőbb fokig, a természettudományos tárgyak elsajátításán van a hangsúly. Az emberrel született képességek — a szimpátia, racionális képesség és gyakorlati materiális tevékenység képessége — szerint különbözteti meg a művészt, a tudóst és az iparost. A társadalmat központilag kívánta átalakítani a kommunista csoportok vezetésével. Nem hitt azonban a munkásosztály történelmi küldetésében, mint később Marx, akikre hatott, mert a szocializmus megteremtésében a kapitalistáknak és a saint-simonista csoportoknak tulajdonított meghatározó szerepet. A 10-es évektől sok tanítvány gyűlt köréje, így A. Comte is, a pozitivista bölcselet megalapítója. Idős korában magára maradva jelentette meg két legtartalmasabb müvét, a Catéchisme des industriels-X (1820—1823), melyben a királyság és a gyáripar együttműködését szorgalmazta, valamint a Le nouveau christianisme-tX, melyben a keresztényi testvéri szeretet megvalósulásától tette függővé az új társadalom megszületését. Saint-Simon életének legfőbb vágya, a filozófiai és tudományos munkaközösség megteremtése, csak halála után kialakult saint-simonista iskola mozgalmában vált valóra. Munkatársai közül önálló szellemek is — Augustin Thierry, Auguste Comte — kikerültek. Eltérően Fouriertől, Owentöl, hatása elméleti szintű maradt. (Bazard, Rodrigues, Enfantin.) A francia utópista szocializmus másik atyját, Charles Főúriért (1772—1837) kortársától „szakadék" választotta el, hiszen őt nem az enciklopédisták, hanem Rousseau ihlette. Saint-Simon a tudósok és iparosok abszolút uralmáról álmodott; Fourier azt képzelte, hogy a szabadság szüli meg a jövendő társadalmát. Saint-Simon a bölcselők művét kívánta folytatni és helyeselte, hogy a forradalom lerombolta azt, aminek el kellett tűnnie; Fourier tűzbe akarta vetni a filozófusok írásait és a forradalomban a haladás bukását látta. A forradalom iránti ellenszenvéhez személyes élményei — az 1793-as spekulációs láz eredményeként elvesztette 40 ezer livre-es örökségét és majdnem guillotine alá került — jelentős mértékSaint-Simon, Claude-Henri de: uo. 64. Saint-Simon, Claude-Henri de: L'Organisateur. 1819—1820.
