Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

Kr. e. 460 és 377 között élt —, s már életében a racionális és empirikus orvostudomány megteremtésével nemcsak új iskolát teremtett, hanem a jón orvostudomány szimbólumává vált. Visszatérve Hérodikoszra, akit Platón olyan élesen elutasított, bár dietetikus elve miatt haladónak kellene tekintenünk, drasztikus gyógyeljárasa miatt maga Hippokratész is szembefordult vele. Milyen a jó orvos? — kérdezi végül Platón és megállapítja: hogy „csakugyan abból lesz a legkitűnőbb orvos, aki gyermekkorától fogva nemcsak hogy állandóan tanulja a mesterségét, hanem minél rosszabb szervezetű emberrel jut érintkezésbe, s maga is lehetőleg minden betegségen átesik, sőt természettől fogva sem egészen egészséges"}

6 Az egyetlen helyes gyógyító módszer Aszklépiosz szuggesztív módszere, „mert hiszen úgysem testtel gyógyít testet..., hanem lélekkel testet; s ha a lélek rossz, vagy rosszá lesz, nem képes mást jól ápolni"}

1 A szellemi „elit" vezette arisztokratikus kommunizmusban szükségtelen az egészségügy állami megszervezése és irányítása, mert a tökéletes nevelés eredményeként az ember egészséges marad. Csak a külső ellenséggel szembeni harcban szerzett sebesülések, vagy a járványok okozhatnak betegségeket. Ugyanakkor — mivel az eszmei állam eszmei polgárokat igényel — szinte elsődleges feladat az asszony- és gyermekközösségek megszervezése. A nők jelentősége az utódlás miatt nagyon fontos, ezért az államban elfoglalt pozícióikat és lehetőségeiket kell elsőként felmérni. Platón a női emancipáció kérdésében a feudális és kapitalista társadalmat valóban megszégyenítő állásponton volt, mikor kijelentette, hogy a férfi és a nő képességei között nem alapvető, hanem csak fokozati különbség. Ebből következik, hogy a nők nevelése és kötelességei azonosak a férfiakéval és egyformán alkalmazhatók minden foglalkozási ágban; „ ...nyugodtan mondhatjuk, hogy természeténél fogva az egyik nőnek orvosi tehetsége van, míg a másiknak nincs, a testgyakorlásra, sőt hadakozásra is egyaránt alkalmas"}

2, A legtehetségesebb nők természetesen „őrök" is lehetnek, mert a férfiakkal egy rangban, testi és szellemi képességeiknek megfelelően választhatják a legkülönfélébb foglalkozásokat. Ugyanakkor a családi tűzhely körül a foglalatosság megszűnik. A népesség testi és szellemi tökéletességének elérésére a mesterséges kiválasztás legalkalmasabb: az állam gondoskodik a legkiválóbb polgárok fiainak a legkiválóbb állampolgárok leányaival való nemi egyesüléséről. A házasság egyedüli célja ugyanis az utódok biztosítása. A csecsemőket az állam a szülőktől elveszi és az erre berendezett intézetekben nevelteti. A hitványabbakat — akárcsak Spártában tették — „elrejtik", sőt a cél érdekében Platón a magzatelhajtást, a gyenge újszülöttek táplálékának megtagadását is megengedi.

19 A későbbiekben látni fogjuk, hogy az utódlás és a csecsemőgondozás kérdésében — bármely korszak állameszményéről legyen is szó — az egészségügy állami irányításával találkozunk. A férfi és a nő kapcsolata racionalizmusra épülő és érzelemmentes, elsősorban a gyermeknemzés szempontjából determinált viszony, éppen ezért csak az állam által szervezett és irányított formában mehet végbe. Platón elképzelése szerint a tökéletes államforma az „arisztokrácia", melyben a társadalom három kasztra tagozódik: a filozófusokból álló törvényhozókra, a harcosokra (elne16 Platón: i. m. 859. 17 Platón: uo. 18 Platón: Lm. 926. 19 Dános Árpád—Kovács Gábor: A szociális eszmék fejlődése. Bp. 1925, 118.