Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

vezésében „őrökre"!) és a kézművesekre (parasztok és mesteremberek). A kaszthoz való tartozás feltétele nem a származás, hanem a tehetség, így az „őrök" gyermekeiből lehet kézműves és fordítva. Az őrök a fizikai munka alól felmentést nyernek, nem lehet vagyonuk, szerény ellátást kapnak a közösségtől és gyermekeiket nem ismerhetik, nehogy kivételezhessenek velük. Platón államát Szürakuszaiban meg akarta valósítani — a helyi hatalom és a nevelő tevékenység segítségével, de terve nem sikerült. Ezt követően menekült az Atlantisz-sziget mítoszához s ezt szőtte át az eszményi államról vallott elképzelésével. Az Államot Arisztotelész megvalósíthatatlansága miatt bírálta. Lukianosz Kr. e. a 2. sz.-ban szatíráiban torzképeknek festi le az utópisztikus elképzeléseket (Ikaromenipposz avagy az űrhajós c. müve). Elete alkonyán, Kr. e. 360 körül írott két műve, a Timaiosz és a Kritiász, mely az Állam és a Törvények között foglal helyet. Az első dialógus Atlantisz történetét írja le, a második — befejezetlenül maradt — részletes leírást ad a sziget népeiről, tájairól és az ott folyó életről. Atlantisz eszményi társadalmát utópiának képzelték annak ellenére, hogy Platón az eseményt előadó Szolónra. (Kr. e. 638—559) hivatkozva 9000 évvel korábbra tette a létezését. A történet elbeszéli a szigetet elpusztító hatalmas természeti katasztrófát, amelyről egy 1966—1967-ben végzett tudományos expedíció bebizonyította, hogy az elsüllyedt Atlantisz minden valószínűséggel Théra (másnéven Santorini), a minószi civilizáció egyik központja. A földrengésekkel kísért végzetes vulkánkitörések, amelynek következtében a sziget nagy része az Egei-tengerbe süllyedt és a krétai minószi királyság megsemmisült, Kr. e. 1450 körül ténylegesen bekövetkezett. James Mavor és a sokféle szakterületről verbuválódott kutatócsoportja (szeizmológus, mikropaleontológus, űrkutató, klimatológus, vulkanológus, régész stb.) nagy felfedezésüket nyilvánosságra hozták.

20 Ezzel úgy tűnik bebizonyosodott, hogy a mítoszok gyakran valóságos eseményeket közölnek velünk és az Atlantisz-rejtély legelfogadottabbnak tartott színhelye az egykori Théra szigete (nem az Atlanti-óceánban, nem is az Északi-tengeren, a Bahamákon, az indiai szárazföldön, Dél Amerikában, Spanyolföldön, az Indiai-óceánon a legendák szerint) az Egeitengeren, a Kikládok egyik szigetén. A platónizmus újraéledése a kereszténységben Platón tanának utóélete és hatása a platónizmusban élt tovább az ókortól a középkoron át, a reneszánsz szellemiségében, a felvilágosodás korának gondolkodóiban, a 19—20. század filozófiájában. A Platón alapította Akadémiában az óplatónizmus az első szakasz (Kr. e. 385—Kr. u. 529) az ún. óakadémia (Kr. e. 347—265): Szpennképosz (?—210), Xenokratész (368— 308), Polemón (7—166), Kratész (Kr. e. 3. sz.), Herakleidész Pontikosz (388—310), a knidoszi Eudoxosz (391—338); a középső akadémia (Kr. e. kb. 265—86) tagjai: Arkeszilaosz (Kr. e. 3. sz.), Karneadész (Kr. e. 214—128), a lariszkai Philón (Kr. e. 1. sz.), az aszkalóni Antiokhosz (Kr. e. 2—1. sz.); az újakadémia (Kr. e. 86—Kr. u. 529) képviselőihez kötődnek Cicero (Kr. e. 106^13), Atticus (Kr. e. 109—32) és M. T. Varró (Kr. e. 116—27). Cicero „Scipio álma" c. írásában felhasználja az Állam végét, az Ér látomását, s lefordítja a Timaioszt. Az 5. sz. elején Calcidius is lefordítja és kommentárt ír hozzá. E két 20 James W. Mavor, Jr.: Voyage to Atlantis. 1969; Atlantiszi utazás. Ford. Komáromy R. 1997.