Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
nak nem mond ellent, hanem a természettudományos megismerést mintegy elősegíti. Joggal írta a reneszánsz egyik legkitűnőbb kutatója Ernst Cassirer már 70 évvel ezelőtt, hogy az asztrológia és a mágia a reneszánsz idején nemhogy ellentétben lenne a „modern" természetfogalommal és a tudomány fogalmával, hanem inkább mindkettőnek hordozója. 173 Ugyanakkor a kor tudásának interpretálását, főként az orvosi és filozófiai oktatást vizsgálva, feltűnik, hogy a curriculumban, libri formalesben, modus docendiben a mágia fogalmával expressis verbis nem is találkozunk, mint ahogy kevés kivételtől eltekintve az újplatonista filozófusok müveit is hiába keressük a tananyagban és a hivatalos könyvlistákon. Az asztrológia ugyan szerepel, ha nem is gyakran, inkább az asztronómiához kapcsolódóan, illetve diagnosztikus-terápiás munkák részeként. Az utóbbi munkákban az asztrológiára való hivatkozás többnyire arisztotelészi toposzok alapján történik. Magát az asztrológiát Giovanni Picoval ellentétben még az olyan szintén hívő keresztény és alapos felkészültségű tudós, mint Marsilio Ficino is védi, mert szükségesnek tartja. 174 Amíg a természet megismerésének és megértésének új logikája ki nem alakult, tehát Kopernikusz és Galilei megjelenéséig, ennek az asztrológiával átitatott filozófiának az áramlatai nem veszítenek befolyásukból. A mágia és a filozófia határa még olyan gondolkodóknál is elmosódott maradt, mint Bruno és Campanella. Ezen nem változtat a matematikai képzettség sem. 175 de universis philosophia, Ferrara 1591, 31. vö. Cassirer: op. cit. 142. Patrizziről ld. Kristeller, O. P. Eight philosophers of the Italian Renaissance, 1964. s. 1. „Astrologie und Magie stehen ... in der Epoche der Renaissance so wenig in Widerstreit gegen den „modernen" Naturbegriff, dass sie viel mehr beide zu seinem mächtigen Vehikel werden". Cassirer, E.: Individuum und Kosmos in der Philosophie der Renaissance. Leipzig —Berlin, 1927, 107. Az okkultizmus a reneszánsz kezdetével egyébként is meglepően felvirágzott: „Nearly all of the cultural significant figures of the late fifteenth and sixteenth centuries showed interest in one or more occult sciences" írja Nauert: Agrippa and the Crisis of Renaissance Thought. Urbana, 1965, 226. Ficino a De vita triplici három könyvében az egész medicina felépítését rajzolja meg asztrológiai alapokon. Az asztrológiáról szóló fejtegetései több más müvében, főként leveleiben is olvashatók. (Epist. Lib. I. és III.) A De vita triplici elemző tárgyalását és Ficino asztrológiához való viszonyát Id. Copenhaver, Brian P.: Astrology and magic, in: The Cambridge History of Renaissance Philosophy. Ed. Ch. B. Schmitt Cambridge 1988, 274 ff. Az asztrológiát elutasító Piconál a magia naturalis a scientia egy része (Cassirer szerint „emanatische Form der Physik" op. cit. 116.). Ezzel szemben a magia ceremonalistàl Pico is elhatárolja magát, Pico: In Astrologiam libri XII (Lib. III. c. 27). Pico asztrológiaellenes kritikája kapcsán azonban nem felejtendő el, hogy végső soron kirohanásainak oka nem annyira logikai és ismeretelméleti fenntartásaiban keresendő, mint inkább abban, hogy az asztrológia elfogadása az „anyag" uralmát jelentené a „szellem" felett (in astr. lib. IV. c. 12.), valamint Disputationes adversus astrologiam divinatricem (1493). (A Garin-féle 1976. évi kiadás alapján 87—88). Az 1486-ban írott Oratio de hominis dignitateban Pico tulajdonképpen megkísérli létrehozni az arisztotelizmus, az averroizmus, az újplatonizmus és a hermetikus tanok közötti pax philosophicat (Moreau 1976, 45), ahol viszont a „mágia a filozófia csúcsa" (apex et fastigium totius philosophia) Apologia, Opera, fol. 170. Az asztrológiának a természet megismerését és megértését elősegítő funkcióját magyarázóan írja Cassirer: „Die astrologische Kausalität wird um einen modernen Ausdruck zu gebrauchen, zur Bedingung der Begreiflichkeit' der Natur", op. cit. 107. A medicinában a továbbélő asztrológia Paracelsus müveiben teljesedik ki. Ahogy nála a filozófia „der erste Grund der Arzney", úgy az asztronómia (asztrológia) az „ander Grund". Sudhoff szövegkiadása alapján, München 1924, 68. Paracelsus fejtegetéseit a medicina négy oszlopáról (Philosophia, Astronomia, Alchimia, Virtus) ld. Paragranum 56—79.
