Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban

zófiája eklektikusán arisztoteliánus, átszőve a sztoikus racionalizmus gondolataival, azon munkálkodva, hogy a filozófiát és a teológiát, hitet és tudást kibékítse a tiszta tudás jegyében. A filozófia triumphusa éppen abban található, hogy alapul szolgál a teológiának is. Ezért folytat állandó küzdelmet a tudomány és a filozófia tisztasága jegyében az averroizmus ellen.

135 Taurellus legnagyobb ellenfele az olasz Cesalpinus. Andrea Cesalpino (1519—1603), mint Taurellus maga is, nagytudású orvos. A természettudósok nagyra becsülték mint a botanika és mineralógia első rendszerezőjét. VIII. Kelemen udvari orvosa és a római egyetem tanára, a keringéskutatásban Harvey előfutára. Tanait a keringésről a Quaestionum Medicarumban és a Praxis universae artis medicináé c. könyvében teszi közzé.

136 A neoaristotelianus Cesalpino híres botanikája mellett írott filozófiai műve, a Quaestiones Peripateticae Libri V. (1583) (Problemata Peripateticae) a természet általános elvi kérdéseit tárgyalja arisztoteliánus módon, részben botanikai-pszichológiai példákkal illusztrálva.

137 Filozófusként oly jelentős, hogy kortársai „a Filozófus" vagy „Papa philosophorum" névvel illették. 1601-ben Rómában megjelent „Katoptron, sive speculum artis medicae Hippocraticum" című munkájában megkísérli az arisztotelészi filozófiát a medicina elméletével összehangolni. A „hit és tudás" volt az a filozófiai probléma, melyben az ellentét Taurellus és Cesalpino között kibékíthetetlenné vált. Taurellus minden ürügyet megragadott, hogy ellenfelét lehetetlenné tegye. Téves nézeteit egy egész könyvben igyekezett cáfolni: „Alpes caesae i. e. Andr. Cesalpini monstruosa dogmata discussa et excussa". Még eretnekséggel is vádolja Cesalpinot, aki ugyan elítéli a kabbalát és küzd a babona ellen, de a démonokban hisz.

138 Ez a támadás vérre ment, Cesalpino alig tudta elkerülni az inkvizíciót. Míg a német egyetemeken a reformáció segítette elő a filozófia elmélyültebb művelését és intenzív oktatását, az olasz egyetemeken a teológiai karok hiánya tette lehetővé a kutatás teljes szabadságát, minden filozófiai irányzat érvényesülését, ars és az orvosi fakultás kezdetektől meglévő együttműködésének még szorosabb formáját. A filozófia és a medicina kapcsolódó oktatásának kétségkívül Itáliában vannak a gyökerei. A két tárgy kapcsolatáról legkorábban és leggyakrabban az olasz egyetemek doktorai írtak, 135 Phil. Triumph. 303 f., De rer. aetern. 624—25., (a szöveget ld. Petersennél op. cit. 226 ff.) 136 Ld. Quaestionum Medicarum libri II. cap. 17. (Velence 1593 és 1604). Cesalpino különösen kedvelte a quaestionest mint műfajt. A kommentárt jelentőségében még a késői humanista egyetemen is közvetlenül követi a Quaestio mint műfaj. A Quaestiok vagy vegyes tartalmúak, Quaestiones quodlibetales, vagy egy meghatározott tudományág rendszerezett quaestioi, amint azok a „Summa"-kban találhatók. A humanistáknak ez a szakirodalmi műfaja, tankönyvi formájában nem különbözött magának a skolasztikának az írásaitól. íróik aktivitása egyetemi előadásaikról is tanúskodik. 137 Részletes elemzését Id. Boas, Marie: The Scientific Renaissance 1450—1630. London, 1962. 65. — A Cesalpino személyével és munkásságával foglalkozó hatalmas irodalom szükségtelenné teszi, hogy e helyen bővebben tárgyaljam. 138 A. Cesalpinus: „Daemonum investigatio peripatetica, in qua explicatus locus Hippocratis si aliquid divinum in morbis (Firenze, 1580). Ennek velencei (1593) kiadása egyesíti ezt a munkát a Quaest. Peripat.-tal és még két orvosi írással. Ezt a kiadást nem volt módomban kézbevenni. Taurellus Cesalpinot pantheizmussal is vádolja, mégis, ennek némileg ellentmondóan, keresztény hitét (nem filozófiai felfogását!) „pie et vere" jelzővel illeti (Alp. Caes. Praef. 37). Taurellust emiatt is többen támadták. Ez ügyben is akadt védője. Hier. Arconatus 1597-ben írt költeményében védelmébe veszi mondván, Taurellus nem Cesalpino személye, hanem csak „vana et sophistica" tanai („dogmata") ellen küzd. (Cesalp. pro N. Taurello in Taurellus, Emblemata physico-ethica, Nürnberg 1602).