Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
Taurellus müvének címoldala Jelentősebb orvosi írásai: Annotationes in quosdam libros Arnaldi de Villanova (Basel, 1585), De vita et morte libellus (Basel, 1586) sem nélkülözik, a filozófiai eszmefuttatásokat, mint ahogy a Theses physicae, sőt még a Theses medicae című értekezései sem. A Theses de partibus corporis humani (Altdorf, 1583) anatómiai-élettani mű. Alapvető írása az az orvosi müve, melyben az orvos és a filozófus együtt szólal meg, az 1581-ben kiadott Medicae Praedictionis Methodus (Frankfurt, 1521). Ebben a semiotika és diagnostika alapvető elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalja. Előszavában szól a medicina és a metafizika kapcsolatáról. A De rerum aeternitate-btn (1604) pedig a Taurellus-féle metafizika egyik központi kérdése tér ismételten vissza, a hit és a tudás viszonya. A Medicae Praedictionis Methodus előszava s minden filozófiai írása arról tanúskodik, hogy mindenekfelett valónak tartja a filozófia s vele minden tudomány szabadságát. Tudjuk, a humanizmus kora távolról sem szabadult meg a tekintélyelvtől, annak gyakorlatától. A középkori egyetem tradíciójával szembehelyezkedik Lorenzo Valla, amikor a „Dialecticae Disputationes " praefatiojában megjegyzi, szégyenletes dolog a diákokat arra kötelezni, hogy Arisztotelésznek soha ne mondjanak ellent. 130 Az önálló vélemény kimondásának jogához ragaszkodik igazi humanistához illően Giovanni Pico della Mirandola is, amikor azt fejtegeti, nem szükséges valamely iskolához tartoznia annak, aki saját véleményét hirdeti. Ezt akkor mondja és írja, amikor az egyetemeken a tekintélytisztelet dominál. 131 Nemritkán új gondolatot, felfedezést is egy auktoritás nevének védelme alatt közölnek. Gyakran Válla szövegét idézi Harth, D.: Philologie und praktische Philosophie. Untersuchungen zum Sprach- und Traditionverständnis des Erasmus von Rotterdam. München, 1970. p. 119. De Dignitate Hominis. Lateinisch und Deutsch, eingeleitet von E. Garin. Bad Homburg, 1968. 64.
