Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
Qui bene distinguit, bene docet: Taurellus és Zabarella A megújult teológiai kutatás, a gyakori és mélyreszántó viták kedveztek a filozófiai vizsgálódásoknak. A filozófiát nem csupán a teológia ancillájaként kezelték. Kutatása, müvelése minden magasabb fakultáson új lendületet kapott. Melanchthonnak és követőinek munkássága az orvosi fakultáson is újra érdeklődést ébreszt a filozófia iránt, mely kezdett már rutinná válni a curriculumban. A filozófia professzorai között, nem egy, a filozófiát és a medicinát egyaránt művelő és tanító tanárral találkozunk. Többen Melanchthon tanítványai s még többen követői is. Közülük néhánynak még a neve sem található orvostörténeti monográfiákban, jóllehet a filozófiatörténetben írásaik nem ismeretlenek. Másokat ugyan orvosként Jegyez" az irodalom, de nem érdektelen filozófiai müveikről, ill. egyetemi előadásaikról alig vagy egyáltalán nem esik szó. Ezeknek az orvos-filozófusoknak pedig szerepük volt a 16—17. század filozófia oktatásában, az orvosi szemlélet, a tudományos teóriák alakításában. A franciák, angolok és olaszok nagy metafizikai iskolái mellett a 16. század végétől a német egyetemeken egyre erősebbé válik a metafizikával átszőtt „ Schulphilosophie ", mely teljességét majd Leibniz filozófiájában éri el. A reformációt követően ismét fellángol a „hit és tudás" régi (és örök) problematikája körüli vita, ami a filozófiát a metafizika irányába vezeti. A hit és tudás kérdésében lévő feszültség nemcsak a teológiai fakultáson belül észlelhető. Tisztán filozófiai s bizonyos mértékben orvosi kérdésként is felmerül. A kérdésre a filozófusoknak kellett válaszolniuk. A metafizika és az ismeretelmélet eme egyik alapkérdését — még mielőtt az arisztotelészi metafizika a protestáns egyetemeken virágkorához érkezett volna — egy orvos-filozófus foglalta össze és gondolta újra át: Nicolaus Taurellus. 12 * Munkássága sokkal jelentősebb, mintsem arra orvos kortársai gyér utalásaiból következtetni lehet. Az orvos Taurellus mint filozófus igazi metafizikus, sőt „korának egyik legügyesebb metafizikusa". 129 A tübingeni egyetemen kezdte orvosi tanulmányait. Baselban promoveált. Baseli és strassburgi orvosi gyakorlatot követően 1576-ban lett a baseli egyetemen a morálfilozófia, 1580-tól pedig az altdorfi egyetemen az orvostan tanára. Alig 26 esztendős, amikor megjelenik metafizikája: „Philosophiae triumphus, metaphysicaphilosophandi methodus" 1573. 128 Eredetileg Oechslein (1541—1606). Nemcsak latinizált neve jelzi humanista voltát, de egész életműve és egyetemi állomásai is. Baselben még az eloquentia és az etika tanára (1579), később a württembergi herceg udvari orvosa, majd az újonnan alapított altdorfi egyetemen a medicina, az ars fakultáson a philosophia naturalis és a metafizika rendes tanára. A filozófiai karnak többízben dékánja. Burghardt, A.: Geschichte der medizinischen Fakultät zu Basel. 1460—1900. Basel, 1917, 17 f, valamint Recktenwald, H.: Die Fränkische Universität Altdorf. Nürnberg, 1966, 17. és 79. f. A Jöcher által említett Epistolae medicae-nek, mely Joh. Hornung Cistae medicae c. írásával együtt jelent meg, nem sikerült nyomára bukkannom. 129 „II était certainement l'un plus habiles Metaphisicus de ça temps-la". Bayle. Diet. „Taurelle". Idézi Schmid. Schwarzenberg, F. X.: Nikolaus Taurellus, der erste deutsche Philosoph. Erlangen, 1864. (2. Ausg.) 127., Vö. még Petersen: op. cit. 212 sequ. Orvostörténeti monográfiákban nem találkoztam Taurellus nevével. Ch. G. Kestner két kötetes Bibliotheca Medica-jában említi Taurellust, megadva a Med. Praedict. teljes címét a semiologiai írások között. Egyetlen más munkáját sem említi. Vö. Christ, Guil. Kestneri P. et M. D.: Bibliotheca Medica etc. Jena, 1746. p. 504—505. A könyvre Magyar László volt szíves felhívni figyelmemet. Jöcher így ír róla: „...ein Philosophus und Medicus... Er hatte einen feurigen Geist und eine tiefe Einsicht in die philosophischen Wissenschaften, wobey es ihm nicht an Muth mangelte, seine Gedanken frey zu bekennen, und in Schnitten an Tag zu legen." Allg. Gelehrten-Lexikon. 1028/1029.
