Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
Klasszikus egyetemi tankönyv. Valójában nem egyszerűen „csak" pszichológia, hanem egy teljes antropológia. Vesalius, Leonhard Fuchs és más hozzáértő medici neoterici, közöttük Kaspar Peucer 122 írásainak és tanácsainak felhasználásával készült. Valószínűleg orvosbarátai és tanácsadói is arra késztették, hogy Galénosszal foglalkozzék. Galénosz nedvtanát és a pneumatant átvéve a mű sensu strictiori psychologiája inkább galénoszi, mint arisztotelészi elgondoláson nyugszik. 123 Melanchthon a klasszikus forrásokon és a vele kapcsolatban álló orvoshumanisták munkáin kívül jól ismeri korának jelentős irodalmát. A De animábm Louis Vives pszichológiai munkáját ajánlja olvasóinak további tanulmányozás, e témában való elmélyülés végett. 124 A De anima nemcsak egyetemi tankönyv. Orvosok és teológusok promotiojuk után is szívesen olvassák. Melanchthon physiologiájához egy kifejezetten orvosoknak szóló, tanítási céllal készített kommentárt írt egy ugyancsak orvosfilozófus tanítványa Matthäus Dresser, De partibus corporis humani et de anima eiusque potentiis libri II. (Wittenberg 1580. és 1583.) 125 Melanchthon kora egyik legproduktívabb tankönyvírója. Tankönyveinek szerkezete logikailag is mesteri, szövegük világos és jól áttekinthető. Dilthey 126 szerint didaktikusán az elképzelhető legjobb tankönyvek. Tankönyvei egyszerűségében Melanchthon tartotta magát Dürerhez „simplicitatem summum esse artis decus", míg stílusában az arisztotelészi „amo mediocritatem" elvét vallotta. Gondolatmenetüket illetően tankönyvei közvetve vagy közvetlenül túlnyomórészt Arisztotelészen alapszanak. Ugyanakkor figyelemreméltó, különösen a medicina szempontjából, hogy éppen az orvosok számára igen jelentős, különös gonddal kidolgozott fizikájában, Arisztotelésszel ellentétben, Isten a kiindulópont — legalábbis formálisan. Teológiai érdekből pedig a kopernikuszi tant nem fogadja el. 127 Nem vitás, Melanchthon „eklektikus arisztoteliánus", akinek filozófiai-pedagógiai munkásságát tanítványai folytatják. Kaspar Peucer (1525—1602) Melanchthon tanítványa és veje, orvosdoktor és a matematika tanára a wittenbergi egyetemen, az anhalti herceg udvari orvosa. A wittenbergi paracelzisták köréhez tartozott. Főműve a Commentarius depraecipuis divinationum generibus (Wittenberg, 1553) nyolc kiadást ért meg. A spiritus sanctus jámbor embereknél keveredik a szívben és agyban lévő „testi" spiritussal és elősegíti Isten megismerését. A gelénoszi pneuma- (spiritus) tant a De placitis Hippocratis et Piatonis alapján tárgyalja, illetve onnan vett idézetekkel támogatja (C. R. XIII. 88—89.). A kézirat lezárása után jelent meg J. Helm rendkívül alapos, kitűnő tanulmánya „Die Galenrezeption in Philipp Melanchthons De anima". (1540/1552) Med. Hist. Journal, 31. (1996) 298—331. Helm egybeveti a galénoszi görög szövegeket a melanchthoni művek megfelelő részeivel. A szöveghelyek precíz elemzésén alapuló fejtegetései teljesen világossá teszik Melanchthon antropológiai Galénosz-recepcióját. C. R. III. 907 ff. az ajánlás p. 911. Juan Louis Vives (1492—1540) nagytudású humanista. Párizsban egyetemi tanár, Londonban rövid ideig VIII. Henrik udvarában praeceptor. „De anima et vita libri III. " 1538-ban jelent meg Baselben, tehát nem sokkal Melanchthon „De animáját" megelőzően. Vives maga is eklektikus arisztoteliánus. Az egyetemi oktatás és tudományfelosztás szempontjából érdekes opusában foglaltak (De disciplina libri XX., Amsterdam 1535.) mind arisztotelészi írások, ill. kommentárok. M. Dressernek (1536—1607) még egy munkája ismeretes, kitűnő életrajzot írt Krato von Kraftheimről Curriculum vitae Joh. Cratonis a Craftheim, Lipsiae, 1587. (Biogr. Lexikon. Hirsch-Hübotter II. 308.) Dilthey, Wilhelm: Das natürliche System der Geisteswissenschaften, Dritter Artikel. In: Archiv für Geschichte der Philosophie. 1893.226—227. Vö.: Müller, Konrad: Phil. Melanchthon und das kopernikanische Weltsystem. Centaurus 9. (1963/64) 16—28.
