Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
Galénosz követői voltak azok az arab és szír orvosok, akik szükségét érezték, hogy az orvostudományon kívül a filozófiában s különösen a logikában is járatosak legyenek. A Kelet legjelentősebb koraközépkori orvosi iskolája Gundishapur egyben a filozófiai-logikai tanulmányok központja is. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy az arisztotelészi logika nemcsak megőrizte állásait, de az egész birodalomban, még Andalúziában is elterjedt. 45 Avicenna átvette Galénosz tanát. A kijelentéslogika területén elsőként kanonizált téziseit bedolgozta kommentárjaiba. De nemcsak Galénosz logikai müveit dolgozta fel, kora egész logikai tradícióját foglalta össze, gondolta tovább. Alapja Arisztotelész Organonja és Porphüriosz Eiszagogéja. Tartalmazza továbbá — a kor szokásának megfelelően — Arisztotelész Retorikáját és Politikáját is. 46 Avicenna sok logikai kérdésben követi Galénoszt az Eiszagogé dialektiké alapján. Leginkább a kijelentéslogika az, ahol rá támaszkodik. A 16. században az ars fakultáson megjelenik a humanista logika, amit elsősorban Válla, Agricola, Nizzolini, Ramus képviselnek. Az ars fakultáson, de a magasabb fakultásokon is obligát tárgy lett a dialektika. A protestáns német egyetemeken dialektika néven egy olyan diszciplínát adtak elő, melyet Melanchthon a logikából és ismeretelméletből állított össze. Ez a két részből álló diszciplína (pars inventrix és iudicatrix) a kutatáshoz oly fontos invenciót hangsúlyozta. Ebben Melanchthon Agricolát követte, aki Franciaországban Ramust a dialektika hasonló felfogására késztette. A dialektika ilyen „humanisztikus" tárgyalása ultima analysi Platánra vezethető vissza, akinek tanai itt ötvöződnek Arisztotelész formális logikájának egyes részeivel. Az ars és a magasabb fakultásokon egyaránt része a curriculumnak. 47 Az egyetemeken a dialektika ilyen formában való előadása nem mindig volt egyértelmű, mert gyakran azok a tanárok is használták a dialektika elnevezést, akik mint pl. az orvosfilozófus Schegk, vagy a 17. században Dannhauer valójában tiszta arisztotelészi logikát adtak elő, és éppen arra voltak büszkék, hogy az arisztotelészi logikát „megtisztították", ill. az új, tiszta logikai szöveget adták tovább 48 Megint csak az orvosi stúdiumot tekintve, azt kell gondolnom, hogy a logika és az ismeretelmélet ilyetén összekapcsolása teoretikus—praktikus összefüggések vonatkozásában az orvoskaron előnyös volt. Jelentősége a tudományok haladását illetően sem csekély. A humanista dialektika pars inventrixe azokat az argumentumokat kereste meg, melyeknek megítélése a második rész, a pars iudicatrix feladata volt. Elvezetett a mondatok, végül a dolgok feletti ítélethez. Ezzel a humanista dialektika olyan tudománnyá vált, mely a többi tudomány, így az elméleti medicina számára is előkészítette az utat. 49 A dialektika eme formájának a térhódítása az egyetemeken nem tudta teljesen megakadályozni a logika egy részének, a metódustannak fenyegető visszafejlődését a 16. században, éppen az egyetemeken. Hogy ez végülis nem következett be teljesen és véglegesen, az a 16. század egyik legjelentősebb — később tárgyalandó — filozófusának, Zabarellának és nem utolsósorban éppen Galénosz tekintélyének köszönhető. 50 Galénosz ti. három metódust tart elégségesnek Marót Miklós: Arisztotelésztől Avicennáig. 1983. 11 ff. Vö. Gätje, H.: Zur Lehre von den Voraussetzungschlüssen bei Avicenna. Zschr. f. Gesch. d. Arabischislamischen Wissenschaften, 1985. 145., valamint Shahaby, N.: The propos itional logic of Avicenna. 1978. Petersen: op. cit. 200. Danhauer, J. C: Epitome dialeciica. Strassburg, 1634. Ezekkel a kérdésekkel Georgius Trapezuntius (megh. 1486) is foglalkozott, akinek rövid Dialektikáját még a 16. században is sokat forgatták. Vö. Prantl: Geschichte der Logik. IV. 169 ff. Petersen: op. cil. 212 és ua.: Die Philosophie des Fr. Adolf Trendelenburg, 1913, 169 és 170.
