Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

Szent Miklóshoz kapcsolódtak gonoszt elijesztő népszokások is (mivel a decemberi hosszú éjszakák a rossz szellemek fokozott kísértésének képzetét keltették) — ennek nyomait főleg az osztrák Alpok vidékén mutatták ki. A gonosz szellemeket eljátszó álarcosokból fejlődhettek ki a XVI—XVII. században a Miklós-napi álarcos alakoskodó játékok, amelyeknek a nyomait őrzi a napjainkig élő Mikulás-ünnep. Ez utóbbi egyébként „importált" népszokás, valószínűleg osztrák eredetű és cseh közvetítéssel került hozzánk. Szent Kristóf kultuszának első magyarországi nyomait megtalálhatjuk már Árpád-kori névadásokban. Annak ellenére, hogy tisztelete elterjesztésében nagy szerepe volt a német polgárságnak, mindvégig megőrizte laikus, népi jellegét. A vállán hordozott Jézus, mint a felmutatott oltáriszentség, azt a képzetet keltette, hogy aki ránéz, elkerüli a veszedelem. Ezért ábrázolták szívesen minden feltűnő helyen: templom külső és belső falán, városházán, lakóházakon, utcák sarkán, kutakon, zsoltároskönyvek lapjain stb. Gyakori kolduskülseje a legszegényebb néprétegekkel rokonította, talán ez is hozzájárult népszerűségéhez. Ok tehát a segítőszentek csoportjának azok a tagjai, akik jelentős szerepet játszottak valamilyen szempontból a magyar népi vallásosságban. Hozzájuk sorolható még Szent Egyed. akinek virágzó francia kultusza éreztette hatását Magyarországon is. Néhány helyen jószágpatrónusként tisztelték, köménymagot szenteltek nevében a jószág betegsége, megrontása ellen. Az Egidius magyar Egyed-fordítását származtatják ómagyar szóból is, ami a hasonló hangzás mellett jelentésével is alátámaszthatta a megfelelést: egy = ,szent', ,d'kicsinyítőképzővel. (ÓMS: „egyedüm" = ,egyetlenem',,szentem', ,szentecském'.) Nehezen állapítható meg, mikortól tisztelték Egyedet a gyónás védszentjeként, de az Erdy-kódexben már így jelenik meg: „Még az is vala benne megírva, hogy valaki Szent Egyödnek esödöznék, akármely nagy vétőkért és az ő szent érdemének miatta megbocsáttatnék, csak kétségben ne esnék. "

35 Szent Sebestyén népi kultusza később alakult ki a pestisjárványok hatására és a barokk korban érte el csúcspontját. Dénes, Ákos (Achatius), Erazmus, Lénárd, Wolfgang, Cirjék (Ciriakus), Vitus nem játszottak jelentősebb szerepet a magyar népi vallásosságban. Leegyszerűsítve a tényeket úgy fogalmazhatnánk, hogy ők azok a tagjai a segítőszent-csoportnak, akiknek a tiszteletét más nemzetiségű (többnyire német) bevándorlók hozták magukkal, kultuszuk a bevándorlók által lakott településeken vert először gyökeret, ismertebbé válásuk erősen kötődik a Tizennégy segítőszent-kultusz elterjedéséhez. Összegezve az adatokat azt állapíthatjuk meg, hogy a segítőszentek csoportjában szereplő szentek többségét már a kultusz elterjedése előtt ismerte és tisztelte a nép a középkori Magyarország területén. Nem okozhatott tehát nagy nehézséget a tizennégyes csoport elfogadása, bár a kultusz a vidéken élő néprétegek vallásos életében később nyerhetett teret, mint a — főleg német telepesek által lakott — városokban, erről tanúskodnak a szórványosan fönnmaradt XV—XVI. századi emlékek. 5 Volf Gy.: Nyelvemléktúr. (i. m.): V. 295.