Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
Dorottya is egyike a nagyon közkedvelt szenteknek (harmincötször szerepel, de csak egy oltára maradt fenn, Jánosréten). A női szentek szerepléséről elmondható, hogy legszívesebben Mária vagy Szent Anna környezetében ábrázolták őket, de egymást is „vonzották". Ezekhez képest ritkán fordult elő, hogy férfiszentek környezetében egy-egy női szent egyedül szerepeljen. Kristóf előfordulása a szárnyasoltárokon nem annyira mennyiségi szempontból érdekes (tizenegyszer szerepel, Szmrecsányban és Szepeshelyen két-két oltáron is), hanem tematikai környezetét vizsgálva vonhatunk le figyelemreméltó következtetéseket. Kristóf bevonását bármiféle ikonológiai kontextusba meghatározza az, hogy a gyermek Krisztust hordozza. Ezért ábrázolják előszeretettel olyan tematikájú oltárokon, amelyeknek vezérgondolata Krisztus fájdalmas testének tisztelete (pl. Lőcse, Vir dolorum-oltár, 1476—90 vagy Mateóc, Szt. István és Imre-oltár, 1450k. — itt a Fájdalmas Krisztus- és Fájdalmas Máriaábrázolások mellett szerepel) vagy a Megváltó megtestesülése, a gyermek Jézus előtti hódolat (pl. Bakabánya, Szűz Mária-oltár, 1480—90; Szmrecsány, Szűz Mária-főoltár, 1480k.). Lehetséges, hogy Jézus alakjának a hiánya egy, csak szenteket fölvonultató oltáron szintén hathatott ösztönzőleg Kristóf szerepeltetésére. Ezt a hiányt pótolhatta a Kristófhordozta Gyermek. Ilyesmi motivációt sejtet a szmrecsányi Szt. Márton és Miklós-oltár 1510-ből. Természetesen Kristóf szerepeltetésének esélyeit megnövelte az is, ha az oltár patrónusa segítőszent volt vagy zömmel segítőszentek szerepeltek rajta. (Pl. Szepesszombat, Szt. György-főoltár, 1516; Kisszeben, Szt. István és Bálint-oltár, 1500—1505.) Balázs szereplésének gyakorisága nem túl nagy a korszak megmaradt emlékein: hétszer fordul elő (a Tizennégy segítőszent-ábrázolásokon kívül), de maradt írásos feljegyzés egy kassai Balázs-oltárról, amely az 1556-os tűzvészben elpusztult. 22 Erazmus és Egyed népszerűsége közepesnek mondható a képzőművészeti előfordulások és patrocíniumok alapján. Egyed tiszteletének több központja is volt a középkorban Magyarországon. A XI. században Esztergomban őrizték Egyed koponyájának három töredékét. Somogy vár bencés apátságát 1091-ben Egyednek szentelték és Saint-Gilles bencéseivel népesítették be. Itt is ereklyéi voltak, búcsújáró hely alakult ki. Az apátság szellemi kisugárzását mutatják a szentkultuszt illetően pl. a somogyi Szentegyed, Vasasszentegyed nevű falvak. Tiszteletének központja volt még a sátoraljaújhelyi pálos kolostor, Eger környéke és Garamszentbenedek, ahol a plébániatemplom (XIII. sz.) a bencés apátság hatására kapta meg az Egyed-titulust. Városi kultusza (Bártfa, Poprád, Ruszt stb.) magyarországi tiszteletének már második, nem bencés, hanem közvetlen nyugati ösztönzésű hulláma. Oltára volt egykor a győri székesegyházban (1471), Kistállyán (1382) és Bártfán. Szászfalvi szárnyasoltára fennmaradt. Erazmus tisztelete mindvégig erősen német jellegű maradt. Képzőművészeti nyoma maradt Abrudbányán, Segesváron (legendájának falképei), Csetneken (falképe) — oltára volt Sopronban, a Szentlélek kápolnában (1439 és 1466), a pozsonyi Szt. Márton templomban (1439). Bártfai szárnyasoltára fennmaradt, hangsúlyos jelenlétét itt valószínűleg a segítőszentek közé tartozása indokolta, ez kapcsolta Egyedhez. Lénárd hét szárnyasoltáron szerepel a Felvidéken. A Tizennégyekhez lazábban kötődő, Magyarországon azonban soraikban előforduló Sebestyén tizenhat szárnyasoltáron szerepel; saját oltára a Felvidéken nem ismert. Fennmaradt A kassai százéves egyházmegye... (i. m.) 1904. I.
