Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
viszont írásos emlék két neki szentelt pozsonyi oltárról: a ferences templomban 1480 után, a székesegyházban 1481-től. 23 Achatius csak a Tizennégy segítőszent-ábrázolásokon fordul elő. Közvetetten, a Tízezer vértanú témájában hatszor tűnik fel a Felvidéken, ez azonban nem egalizálható az Achatiusábrázolásokkal. Ciriakus és Dénes önállóan egyszer-egyszer fordulnak elő a Felvidék megőrződött táblakép-festészetében. Vitus is egyszer tűnik csak fel, egy olajbafőzését ábrázoló táblán, önállóan. Maradt azonban egy híradás a soproni Boldogasszony templomban egy neki szentelt oltárról, 1518ból. 24 Achatiuson kívül nem szerepel önállóan a Felvidék oltárképen Eustachius és Pantaleon sem. 25 A hagyomány számon tartott a csúti premontrei monostor helyén egy Szt. Euszták oltalmába ajánlott nagyszigeti főesperességet, amelyet állítólag Szt. István alapított, a névadással talán családja eredetmondájára, ill. annak krisztianizált változatára utalva. A Tizennégyek között európai viszonylatban is ritkán szereplő Wolfgang 26 (Farkas) jelentős népszerűségre tett szert a középkori Magyarországon, különösen az osztrák és német befolyásoltságú településeken. Tisztelete — az emlékek tanúsága szerint — Besztercebányán és Pozsonyban eresztette a legmélyebb gyökereket. Az előbbi városban a német templom főoltárán kétszer is szerepelt, az utóbbiban oltárt állítottak neki (említve 1489-ben). Ezeken kívül még hét felvidéki oltáron tűnik föl az alakja. Jellemző, hogy szereplése általában közel esik segítőszentekéhez, Besztercebányán pedig sorukban is helyet kapott. 27 A Tizennégyek között néha feltűnő Oszvaldot is ismerték Magyarországon. Tiszteletének nyomai maradtak őt ábrázoló oltárkép formájában Kisszebenben, 1510—20-ból, oltárát említik Pozsonyban, a Szt. Márton székesegyházban 1439 után. Az oltár-patrocíniumok vizsgálatából tehát nagyjából kirajzolódnak az egyes segítőszentek tiszteletének központjai, területi megoszlása. Ha ezeket egybevetjük a Tizennégy segítőszentet ábrázoló művészeti emlékek topográfiájával, sok egybeesést találunk. A Magyarországon a XV. század utolsó harmadában újkeletűnek számító Tizennégy segítőszentkultusz meghonosodásához szükség volt az egyes szentek azt megelőző tiszteletére, legalább is jelenlétükre a vidék népének vallásos köztudatában. Csak ez segíthette elő, hogy a csoport tagjaiként elfogadjanak olyan szenteket is, akik viszonylag idegennek számítottak a Radocsay, D.: A középkori Magvarország táblaképei. Bp., 1955. Vitus patrociniumai az országban szórványosan előfordulókon kívül főleg a nyugati részeken találhatók: a Győri Egyházmegyében öt patrociniuma ismert, az Esztergomi Egyházmegyében kettő. Pantaleon kultuszában egyaránt sejthető német ösztönzés és keleti egyházi hatás. Dunapentele és a közelében lévő Sárpentele falvak neve őrizheti egy Szt. Pantaleon kolostor emlékét. A hagyomány Gizella királyné nevelőjének tartja. Wolfgang-oltár állt a soproni Szt. György kápolnában, majd átkerült a Szt. Mihály templomba. Kelénpataknak is volt Wolfgang-oltára 1509-ben. A XV. században Sopron mellett volt Szt. Farkas pálos kolostor, egyben búcsújáró hely. Lehetséges, hogy a közeli Balf falu neve a Wolf névből keletkezett. Wolfgang tiszteletének harmadik központja tehát Sopron és környéke volt.
