Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Hunt, Tony: The medieval surgery (Woodbridge 1992) (Jobst Agnes) - Jütte, Robert: Ärzte, Heiler und Patienten. Medizinischer Alltag in der frühen Neuzeit (Plavecz Tibor)

Évszázadokon keresztül tizedelték az emberiségét a különböző járványok (pestis, vérhas, kolera stb.), melyeknél a társadalom reakcióját a beteegségekkel szemben Bocaccio Dekameronjából vett idézetekkel teszi a két szerzőnő még olvasmányosabbá. A 19. században a fertőzéselmélettel a betegek elkülönítéséről is gondoskodtak; például a TBC-s betegeknél, ahol általában a szűkebb család igyekezett a lehetőségekhez mérten gondos ápolást biztosítani a beteg számára, azonban, ha módjukban állt, próbálták a betegséget titkolni és a beteg személyt izolálni. A gyógyító eljárások és a technika tökéletesedése természetszerűen a szemléletváltozást is magával hozta a beteg és annak társadalmi megítélésében. Igaz ugyan, hogy a hatalmas méreteket öltő járványokat sikerült megfékezni, ugyanakkor helyükbe, a mai kor civilizációs betegségei léptek, melyek közül a korunk „pestise" a rák szedi áldozatait, ezen betegség okának felderítése és evvel gyógyíthatóságának esélyei is az orvostudomány egyik fő kutatási témáját képezik napjainkban. A könyv elolvasása ajánlható mindazoknak, akik a kultúrtörténet, orvostudomány s ugyanakkor a szociológia iránt is érdeklődnek. A munkát jegyzetanyag és a könyvben előforduló orvosi kifejezések magyarázata zárja. B. Szalkay Judit Hunt Tony: The medieval surgery. Woodbridge, Boydell Pr„ 1992. 104 p. Az ízléses, a középkori orvoslás napi gyakorlatát bemutató képeskönyv joggal tarthat számot az orvostörténészek érdeklődésére. A koraközépkorban sebészet terminussal az orvosi beavatkozások szélesebb körét illették, mint azt manapság megszoktuk, hiszen az egyszerű bemetszések, sebtisztítások- és kötözések mellett ide sorolták a törések és ficamok helyreigazítását, az érvágást, köpölyözést, égetést; belső sérülések (koponyatörés, fekély, fisztula) ellátását, olykor tumorok és vizenyők kenőccsel történő külsődleges kezelését. Tony Hunt, a könyv szerzője az illusztrációkhoz fűzött kommentárokban részletesen és pontosan meghatározza a rajzok által ábrázolt orvosi kezeléseket. A jellegzetes 13. századi, sárga-barna-zöld tintával készült rajzok gyakorlott kezű illusztrátorra vallanak. A névtelen művész nemcsak technikai és esztétikai, de pszichológiai beleérző képességéről is tanúságot tesz a kezelés folyamatának dinamikus, a kor gyakorlatától eltérően olykor emocionális elemeket is tartalmazó ábrázolásával. Maga a szöveg, melyhez e szemléltető képecskék járultak, egyik jellegzetes könyve a koraközépkori sebészeti írásoknak. A Roger Frugard (ismertebb néven Pármai Roger) nevéhez fűződő sebészeti munka az 1170-es években keletekezetet, mégpedig nem a Pármában oktató professzor, hanem tanítványai tollából, akik egy társuk, iß. Arezzoi Guido (a kortan felfedezőjének a fia) vezetésével állították össze a professzor előadásai nyomán írott jegyzeteiket. A mű Chirurgia címen 1180 k. került forgalomba, s napjainkra 20-nál több kéziratos példánya maradt fönn, melyek legkorábbika nem sokkal 1200 után keletekezett. A szöveg elemzése Roger professzort független és gyakorlatias személyiségnek mutatja, aki képes volt arra, hogy intelligenciája és operatív rátermettsége által korrigálja elődei hiányosságait. Ő maga csak kevesekre hivatkozik, művének tekintélye azonban évszázadokig tartja magát. Másfél századon keresztül nemcsak másolták és fordították, de kommentárokkal, kiegészítő jegyzetekkel is ellátták. A glosszázás és kibővítés fáradságos munkája Salernóban készülhetett. Innen származik egyes történészek azon tévedése, mely a kézirat szerzőjének személyét Palermo helyett Salernoban keresik. Jobst Agnes Jütte, Robert: Ärzte, Heiler und Patienten. Medizinischer Alltag in der frühen Neuzeit. München; Zürich: Artemis und Winkler. 1991. 295 p., ill. Szerző és kiadó szerencsés csillagzat alatt született könyvét vehetjük kezünkbe. R. Jütte (*1954; 1990-től a stuttgarti Robert Bosch alapítvány Orvostörténeti Intézetének vezetője) eredetileg habilitációs írásnak készült, jelen formájában a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tartó munkájának időbeli határa a 16—18. század, színtere Köln, tudományos apparátusa a városi levéltár archívumából előkerült naplók, végrendeletek, kihallgatási protokollok, orvosi számlák stb. gazdag anyaga. Köln — habár jelentősége a nagy földrajzi felfedezéseket követően némileg csökkent —, a tárgyalt korban még mindig Európa metropolisai közé számított, a falai közt a jelzett időhatárok között kialakult gyógyító tevékenység modell értékű. Felütve a tartalomjegyzéket, mindenekelőtt az ötlik szemünkbe, hogy a hasonló műfajú, viszonylag széles kort átfogó orvostörténeti munkák sorában e könyv azon ritka vállalkozások közé tartozik, amelyben a külön-