Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Kollesch, Jutta—Nickel, Diethard (Hrsg.): Galen und das hellenische Erbe (Magyar László)

féle procedúrákon átment és talán mégiscsak legközelebbről érintett páciensek megnyilvánulásai legalább akkora teret kapnak, mint az orvosok diagnózisai, javasolt terápiái. Egyetlen példa ennek érzékeltetésére: „Midőn Hieronimus Weinsberg, az ismert kölni krónikás egyik testvére, magát rosszul érezvén, tükör elé állva, nyelvén és torkán fekete lepedéket látott, rémülten kiáltott fel: »0, hogyan is történhetett ez meg velem?« És valóban, Weinsberg néhány nap múlva meghalt. A továbbiakban testvére naplójából megtudjuk, hogy a halál oka »brunen im hals« (feltehetőleg angina diphterica) lehetett." (p. 33) Hasonlóan szemléletes a szifiliszes betegek kezelésével kapcsolatos fájdalmak érzékeltetése (p. 144—146). Az átlagos életkor századunkban jelentősen megnőtt. Jó néhány betegség, amely a középkorban és a korai újkorban városokat néptelenített el, napjainkban teljesen eltűnt, vagy a halálozási statisztikában periferikus helyre szorult vissza. Korunk orvostudományának azzal a ténnyel kell szembenéznie, hogy egyre többen halnak meg viszonylag egyre kevesebb számú betegségben. Mindezek mellett talán meglepő, hogy a 16—18. század medicinája milyen határozottsággal nyilvánított véleményt egyes betegségekről, beleértve a gyógyítással kapcsolatos terápiát is. Mivel egzakt, természettudományos alapokon nyugvó vizsgálati módszer viszonylag kevés számban állt rendelkezésre, a diagnózis alapja szinte kizárólag orvos és páciens egyfajta dialógusán alapult. Orvosok és betegek ily módon — bizonyos idő elteltével — kölcsönösen „tanították" egymást, e gyakorlat bizonyítéka a könyv „Öngyógyítás" című fejezete (pp. 76). Értékes adatokat tudhatunk meg az orvosi honoráriumokról is. Ennek „csereértékét" nem feltétlenül a pénz jelentette: a páciens kezelése, a fizetés módja sok esetben az érintettek szabad megegyezésén alapult (gabonafélék, ruházkodási eszközök stb.), bár — Jüttével ellentétben — erős a gyanúnk, hogy a honorárium ilyetén átválthatóságát sok esetben célszerű kompromisszum, nevezetesen a tiszteletdíj pénzbeli beválthatatlansága diktálta (p. 199)). A változó pénznemek átszámításának körülményessége miatt kuriózum számba megy az a táblázat, amelyben a szerző a különféle orvosi beavatkozások honoráriumát tojásra átszámítva is megadja (p. 241). Néhány érdekesebb adat: vizeletvizsgálat (17—25); ua. konzultációval (84—103); érvágás (9—22); köpölyözés (15); kőmetszés (293); lőtt seb kezelése (2145); szifiliszkúra (1034—2068); láb amputálása (196—381); napi ápolási díj (16—20) stb. A gyógyítással foglalkozó személyek (borbélyok, seborvosok, bábák, kuruzslók, magzatelhajtók, hályogkovácsok stb.) hierarchiájának legfelsőbb fokán már a tárgyalt kor elején a különböző egyetemek orvosi fakultásain végzett „tudós doktorok" álltak — ne gondoljuk azonban, hogy társadalmi rangjuk, elismerésük egyenes arányban állt frekventáltságukkal. A korabeli polgárság viszonylag tehetősebb rétege mindenkor szabadon választhatott magának „orvost" a kínálkozó személyek színes palettájáról, a tüneti kezelést csaknem minden esetben előnyben részesítve a hosszadalmasabb, ám valóban eredményes orvoslásnál. Jütte olvasmányos, számos kuriózummal átszőtt könyvének szorosabban érteimezetet tárgya végül is nem más, mint annak a folyamatnak a nyomon követése, hogy miként váltja fel a gyógyítás „pluralizmusát" a természettudományok eredményeit integráló, egyre egzaktabb módszerekkel dolgozó, magát joggal tudománynak nevező diszciplína, a születendő orvostudomány viszonylagos „monopol" helyzete. Külön erénye a könyvnek, hogy megkíméli az olvasó szemét a főszöveg és lábjegyzetek közti állandó ingáztatásától — ez utóbbiakat a szerző tapintatosan könyve függelékébe helyezte, amely nemcsak a primer források lelőhelyét tünteti fel, hanem a könyv egyes fejezeteihez kapcsolódó gazdag irodalomjegyzéket is közöl, széles kaput tárva mindazoknak, akik a modern orvostudomány megszületésének közvetlen előzményeivel kívánnak részletesebben megismerkedni. j Plavecz Tibor Kollesch, Jutta — Nickel, Diethard (Hrsg.): Galen und das hellenistische Erbe. Verhandlungen des IV. internationalen Galen-Symposiums (Sudhoffs Archiv Beihefte. 32.) Franz Steiner Verlag, 1993. 214 p. A — különösen a föllendülő tudománytörténeti arabisztikának köszönhetően — megújult Galénosz-kutatás az utóbbi időben számos meghökkentő eredményt hozott. A jelen kötet már a negyedik berlini Galénosz-szimpózium anyagát foglalja össze: ez a konferencia 16 előadásában a galénikus hagyományt, mint a hellenisztikus örökség részét vizsgálta (a kötetben 14 tanulmányt olvashatunk). Galénosz életműve e szempontból azért is jelentős, mert nem csupán messzeható összefoglalását adta kora ismeretanyagának, hanem sok, azóta teljesen vagy részben elveszett tudományos mű gondolatait vagy épp szavait is megőrizte számunkra. A kötet tanulmányainak mintegy fele filozófiatörténeti szempontból elemzi anyagát: részint egyes művek bölcseleti hátterét, részint pedig a galénikus szemlélet világnézeti gyökereit és következményeit igyekezve föltárni. A tanulmányok másik csoportja a galénoszi diéttétikát, anatómiát, lélektant, „környezettant", genetikát mutatja be, általában egy-egy műre, illetve e mű forrásaira és hatására összpontosítva figyelmét. A cikkek közül különösen érdekesnek bizonyult Garcia-Ballester írása a „res non naturales" középkori fogalmának eredetéről, Strohmayer ismertetője Galénosznak egy újonnan fölfedezett Hippokratész-