Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
a tanulást megkönnyíti. Harmadsorban pedig, mivel Arisztotelész tudománytanát a reneszánszban a még mindig tekintélyes Galénosz tanaival ötvözi, a kora humanizmus felfogásához állt igen közel. 151 Az ismert wittenbergi humanista orvos Johannes Magenbuch, aki Melanchton tanítványa és barátja, Luther levelezőtársa és orvosa 152 volt, tanulmányai, melyek során Avicenna előadásokat hallgatott, 153 mutatják, hogy sem a humanizmus, sem a reformáció nem szorította vissza az arab auktorokat, s különösen nem Avicennát. Tekintélye vitathatatlan volt. Magenbuch az általa hallgatott előadásokról nagy részletességgel számol be. Galénoszt eredetiben olvasta. Részben a kéziratos szövegeket használta, illetve az 1523-as velencei kiadás volt a kezében. 154 Utóbbit későbbi írásaiban feltűnően gyakran idézi (Cpg. 706). Ugyancsak Magenbuchtól tudjuk, hogy magiszterként eleget téve tanítási kötelezettségének, Avicenna műveiből adott elő. Az Avicenna-lekciók a humanizmus korának egész tartama alatt a curriculum integráns részeit alkották. A curriculum befejezése a vizsga volt. A vizsgáról összefogó feljegyzés, jegyzőkönyv készült, melyet a jegyző hitelesített. A curriculummal és az olvasási kánonokkal egybevetve egészítik ki a tanulmányokról és a kor orvosainak megkívánt tudásáról alkotott képünket. A legrészletesebb vizsgajegyzőkönyvek az itáliai egyetemeken maradtak fenn, ha nem is az egyetemi, inkább a városi és állami levéltárakban. 155 L. Zdekauer okmánytárában közöl két vizsgajegyzőkönyv szöveget. 156 Az egyik «punctum», melynek alapján egy Joanes Davil nevű magiszter 1567-ben doktori vizsgát tesz: ,,Quoniam autem. T.C.16. lib. 2 Phys". Ezek szerint a «textus commenti» (itt secundus) Arisztotelész Fizikájának 16. paragrafusa. Az Aquinói Szí. Tamás által kommentált Arisztotelész második könyvének 16. paragrafusa kezdődik tudniillik quoniam autem-m&l. 151 A reneszánsz-humanizmus idején sokat tárgyalt kérdés: ,,Quoniam autem determinatus est quot módis natura dictur: post hoc speculandum est quo differt mathematicus e physico". A jelöl f egyébként egyszerre és egyidőben promoveált in arabus et medicina, ami az itáliai egyetemen nem volt ritka. Egy másik, 1409-ben letett vizsga jegyzőkönyvének 158 érdekessége, hogy a promoter Franciscus Bartholomaeus de Senis titulusa «doctor magister». A késői skolasztika és a korai 151 A Canon-nak az itáliai egyetemekre gyakorolt befolyását világosan írja le Siraisi, Nancy G.: Avicenna in Renaissance Italy. The Canon and Medical Teaching in Italian Universities after 1500 (Princeton, 1987) 152 Barge, Hermann: ,,Neue Aktensstiicke etc." in Zeitschrift für Kirchengeschichte 22 (1901) p. 126; továbbá D. Martin Luthers Werke, Kritische Gesamtausgabe, Briefwechsel Bd 3 (Weimar, 1933) p. 31.; Bd. 10 p. 263; valamint Küchenmeister, Friedrich: D. Martin Luthers Krankengeschichte (Leipzig, 1891). 153 I.G.S. [i.e. Johann Georg Schelhorn] Amoenitates literariae quibus variae observationes, scripta item quaedam anectoda et rariora opuscula exhibentur vol.I. (Francotoidice—Lipsiae 1725) p. 293 154 Ezt a kiadást számos iskolában és egyetemen kedvelték. Helius Eobanus Hessus drága pénzen vetette meg a nürnbergi humanista gimnázium részére. V.o. Krause, Carl: Helius Eobanus Hessus. Sein Beitrag zur Kulturund Gelehrtengeschichte des 16. Jh. 2 Bd (Gotha, 1879), p. 17 155 Sienában pl. 18 kötetnyi jegyzőkönyvet őriznek az 1485 és 1804 között tett vizsgákról. V.o. L'archiivio arcivescovile di Siena, a cura di Giuliano Catoni e Sonia Fineschi (Roma, 1970). Indexe «Laureati» alatt apuncta-YaX (téziseket) is tartalmazza. Tételesen csak alig néhányat dolgoztak fel. Ld. Carosi, A. : Siena nella storia della Medicina 1420—7555; valamint a doktori jegyzőkönyvekről Ld. Weigle, F.: Die deutschen Doktorpromotionen in Siena von 1485—1804 (Roma, 1944). 156 Lo studio di Siena nel Rinascimento (Milano, 1834) Documenti X. 157 1526. Giunta Velence. Az Arisztotelész szöveg az Argiropulosz-téle translatio antiqua-ban. Ld. ehhez Schmitt, B.: „The publishing history of the Aristotle commentaries of Thomas Aquinas" in Traditio 34 (1978) p. 153 ff. A teológiai, jogi és orvosi fakultásnak kanonizált tankönyve volt az ugyancsak Szt. Tamás által kommentált Posterior Analytica-\ú együtt. 158 Op.cit., Doc. X. 151.
