Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
humanizmus korában az egyetemeken az akkor még alig használt professzori címnek a «magister» felelt meg, ami ebben az esetben nem grádust, hanem funkciót jelölt. Noha kétségtelen, hogy a korszak egyetemi orvosi stúdiumai elsősorban és túlnyomórészt elméletiek voltak, a betegágy melletti tanítást és tanulást nem becsülték le, hanem az része volt a curriculumnak. A reneszánsz vívmánya a középkor gyakorlatát messze meghaladó klinikai oktatás bevezetése. 159 Taddeo Alderotti Bolognában a 13. század elején betegei ágyához vezette hallgatóit, s hasonló vizitációkat más egyetemek tanárai és magiszterei is tartottak. A bécsi egyetem statútumai 1389-ben kórházi gyakorlathoz kötik a promóciót. 160 A kórházi, a kor viszonyait figyelembevéve megfelelő gyakorlat a 16. század első felében válik rendszeressé. 161 Montanus vezeti el hallgatóit a medicina practica előadásai keretében a teoretikus lekciókat követően a Szt. Ferencről elnevezett városi kórházba, melynek 1538 óta primáriusa volt. A medicina practica (1539), majd a medicina theoretica tanszékére való kinevezése (1543) után is megtartotta kórházi állását. 162 Utóda Hieronymus Mercurialis, aki 1570 óta tanított Páduában. 0 is folytatta a kórházi gyakorlatokat, nyilvános- és magánelő159 Erről az orvostörténeti tankönyvek alig írnak, s az irodalomban igen sok az ellentmondó állítás, mind gyakorlati formáját, mind tartalmát illetően. Puschmann, egyebekben ma is helytálló munkájában azt írja, hogy ,,Sie [i.e. az egyetemek] boten keine vollständige fachmännsiche Ausbildung, sondern nur die auf der Literatur beruhende theoretische Grundlage dazu", v.o. Puschmann, Th.: Geschichte des medizinischen Unterrichts von den ältesten Zeiten bis zur Gegenwart (Leipzig, 1909) p. 199. Ld. még Billroth, Th. : Über das Lehren und Lernen der medizinischen Wissenschaften an der Universitäten der deutschen Nation nebst allgemeinen Bemerkungen über Universitäten. Eine kulturhistorische Studie (Wien, 1876). Mivel a «practica» kifejezés nem csak a középkorban, de a 16—17. század folyamán is az előadások klasszikus «theoria practica» felosztására vonatkozik, a továbbiakban klinikai gyakorlatról beszélek, ami vagy a docens betegének ágya mellett, vagy később a városi kórházban folyt. 160 , ,De baccalariis in medicinapromovendis ad gradum Doctoratus ' ' felirat alatt a következő olvasható: ,Item ordinamus quos promovendus ad gradum Licenciáé vei Doctoratus medicine [!] ad minus visitare debet infirmos in Practica Medicine ad spácium unius anni cum Doctore facultatis eiusdem". V.o. Kink, R.: Geschichte der kaiserlichen Universität Wien, Bd. I— II. (Wien, 1854) Bd. II. p. 162. A bázeli egyetem statútumai ugyancsak legalább egy éves gyakorlatot írtak elő. Ld. Burckhardt, A.: Die Geschichte der medizinischen Fakultät Basel 1460—1900 (Basel, 1917 p. 340. Ezt a gyakorlatot 1455-ben az előadások előzetes látogatásához kötötték: ,,Quod nullus Scolaris, antequam audivit lectiones ad gradum baccalaureatus requisitas, visitât practicam" amit azzal indokoltak ,,... quod Scolaris visítandó cum doctoribus practicas négligèrent lecciones, ad quas obligantur, et negligeent studia in sciencia medicine et post, cum ad gradum promoventur, in scandalum facultatis ut empirici sine debito ordine et sine doctrina canonum in practica procédant". Acta fac. med. Univ. Vindob. vol. II. Schrauf K. (Wien> 1899) pp 2,81. Öt évszázad alatt nem sokat változott a helyzet. 161 Tübingenben 1538-ban a beteglátogatás még nem klinikai gyakorlat. ,,Nulli, qui doctoreos consequi sperat honores ante illorum consecutionem in hoc oppido [?] medendi, rationem exercere phas esto. Doctoribus tarnen ordinarie docentibus, cum aegros invisunt, adsint, ut ab aliis exquisitam curandi methodum perdiscanl. ' ' Urkunden zur Gesch. der. Univ. Tübingen 1476 bis 1550 (1877) p. 315 162 A kórházban tudományos beszélgetéseket is szervezett. Ezeket a «circuli»-VsA vasárnaponként tartották, gyakran betegvizsgálattal, demonstrációval egybekötve. Elsősorban fiatal orvosok továbbképzését szolgálta. Jelen lehettek a studiosusok is, a «discussio»-ban azonban ők nem vehettek részt. Tulajdonképpen ez a klinikopatológiai konferenciák praecursora. V.o. Gauthier, L.P.: Discours sur l'Histoire des Clinique (Paris, 1824) p. 7. f. valamint Montesanto, G.: Dell'origine délie clinica medica in Padova (Padua, 1827) p. 2t.(?)ff.
