Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Korányi András Emléktöredékek (Birtalan Győző) - Kossoy, Edward—Ohry, Abraham: The Feldshers. Medical, sociological and historical aspects of practitioners of medicine (Jobst Agnes)

kommentárjáról vagy Vardanjan tanulmánya a galénizmusnak a középkori örmény orvoslásban betöltött szerepéről. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a neves szerzőgárdában hazánkat ketten is képviselték: Maroth Miklós Galénosz egy lélektani munkájáról írt rendkívül izgalmas, az arab és a görög forrásokat egyaránt földolgozó, a filozófiai módszertan-történethez fontos adalékokat nyújtó tanulmányt, Ormos István pedig Galénosz bonctani írásának kiadá­sához készített, irigylésreméltó tudásról tanúskodó szövegkritikai jegyzeteket. Noha a gyűjteménynek nincs egysé­ges „mondanivalója" a benne olvasható számtalan gondolat és adat az orvostörténészek számára fontos kiadvánnyá avatja e remek kongresszusi kötetet. Magyar László Korányi András: Emléktöredékek. Budapest, Littera Nova 1995, 407. old. Keveseknek adatik meg 90 év feletti korban visszaemlékezést írni, amint azt Korányi András professzor tette a most megjelent ,.Emléktöredékek" c. könyvében. A szerző a letűnt évtizedekre, a világháborúk, a szabadságharc, a kü­lönböző hazai konszolidációk szakaszaiban átélt élményeire tekint vissza egy sokat próbált nemzedék súlyos tapasz­talataival. Korányi András egyik meghatározó kulcsélménye nagybátyjával, Korányi Sándorral való szoros rokoni kapcso­lata volt. Az egyik legnagyobb magyar klinikus személyisége nemcsak a szerző érdeklődési körét, hivatásának felis­merését, szakmai irányultságát befolyásolta, de a kiemelkedő humanista orvostudós életre szóló mintát adott Korányi Andrásnak a választott pálya megvalósításához is. És nemcsak mintát, de igen sok segítséget az indításkor, a legjobb hazai és külföldi tudományos műhelyek felkeresésében, megismerésében, fontos szakmai és baráti kapcsolatok ki­alakításában. Mindezt megtudhatjuk az Emléktöredékekből. Rengeteg, részben eddig ismeretlen epizód, anekdoti­kus adat tárul fel ismert személyiségekről (Szent-Györgyi, Haynal, Rusznyák stb.) és főleg — ami a leginkább érde­kel bennünket — Korányi Sándorról. Az elbeszélésekben igen sok jellemzéssel és értékítélettel találkozhatunk, amelyekkel lehet egyetérteni vagy vi­tatkozni, de amelyek többségükben mindenképpen érdekesek, elgondolkoztatóak. Korányi András, családi örökségétől is determináltan, a magyar polgári középosztály értékrendjét megbecsülő, vallásos érzületű, a tudományok és a művészetek iránt elkötelezett ember. Viszontagságoktól nem mentes, olykor tragikus fordulatú életében mindig be tudta tartani az orvosi hivatás magas követelményeit. Ha nem is mindig a leg­ideálisabb körülmények között, de gyógyító klinikusi munkáját nyugdíjazásáig folytathatta. Ez bizonyára némi elég­tételt adott neki a sok csalódással és mellőzéssel szemben, amelyekben 1945 után bőven volt része. Sorsa a mindig becsületesen dolgozó, a hagyományos közösségi normákat tiszteletben tartó, a politikai szélsőségektől elhatárolódó magyar értelmiség életútja volt. Az Emléktöredékek dokumentációs anyaga igen adatgazdag, különösen azok számára érdekes, akik a szereplők valamelyikével kapcsolatban álltak. Ahogy a munka legelején a szerző is céloz rá, az anyagot lehetett volna rendsze­rezettebben is megszerkeszteni, de az oldott, az ismétlésekben sem szűkölködő előadási módnak van előnye is. Ol­vasmányos, közvetlen kapcsolatot teremtő írással van dolgunk. Köszönet illeti érte a szerzőt és mindazokat, akik az értékes orvostörténeti memoár megjelentetésdében közreműködtek. Birtalan Győző Kossoy, Edward — Ohry, Abraham: The Feldshers. Medical, sociological and historical aspects of practitioners of medicine. Jerusalem, Hebrew Univ., 1992. 250 p. A felcser, eredeti német helyesírással Feldscherer olyan személy volt, aki a gyógyítás és sebészet napi gyakorlatát orvosi szakképesítés nélkül végezte. A terminus a 16. században, katonai hadműveletekkel kapcsolatban bukkant fel. Feladata: elsősegély nyújtása olyan esetekben, amikor az orvosi segítség elérhetetlen. Tevékenységi területe a követ­kezőket foglalta magában: vérző sebek ellátását, piócák és köpölyöző üvegcsék felhelyezését, kisebb sebészi eljárá­sokat, például foghúzás, érvágás elvégzését. A terminus eredeti jelentése: 'ollóval dolgozó katonai személy'. Amint a jelentésből elsődlegesen adódik, a felcser feladata elsősorban katonák hajának nyírása, és azok borotválása volt. Amikor a sebesült katonák elsősegélyének ellátásával is őket bízták meg, született meg a gyógyító felcser-mesterség. Elviekben az orvosi hivatás egyetemet végzett képviselőinek felügyelete alatt gyakorolták tevékenységüket, a gyakor­latban — vészhelyzetekben — saját döntésükre és felelősségükre hagyatkoztak. A félcser kialakulását az egyik elmélet a borbélymesterségből vezeti le. Az orvoslás és a felcserséget előlegező borbély mesterség különválása a nagy orvosi fakultások (Bologna, Párizs) által bevezetett doktori cím adományozásá­val függött össze. Ugyanebben az időben, 1131 k. született a katolikus egyháznak véres műtétek és boncolások elvég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom