Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KRÓNIKA / CHRONICLE - I. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár kiállításai és rendezvényei - (6) Magyar mentők október viharában. Kiállítás a Kresz Géza Mentőmúzeumban. 1996. április 26.

tója, Tauffer Miklósról, a tudósról, a klinikusról és a közéleti emberről dr. László János egyetemi tanár emlékezett meg. Horváth Mónika országos vezető védőnő elemző, statisztikai adatokat felsorakoztató előadása a védőnői hálózat munkájának múltjáról és eredményeiről meggyőzően bizonyította a Stefánia Szövetség által választott út és eszközrendszer helyességét. A jelen védőnői közül a pályán 65 évet eltöltött Czabányi Antalné, valamint a pályakezdő Túrós Dóra tett vallomást elhivatottságáról, arról, hogy szakmai tudással végzett szeretetteljes családsegítő munkájuk saját életüket is teljessé teszi. A fővárosi védőnők november 28-án az Újvárosháza dísztermében tartották ünnepi ülésüket az Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete és a Fővárosi Vezető Védőnői Szolgálat szervezésében. Mohos Márta * A MAGYAR MENTŐK OKTÓBER VIHARÁBAN Rendezte: dr. Felkai Tamás Kresz Géza Mentőmúzeum 1996. április 26—1997. április Akik történelmi események cselekvő részesei voltak, gyakran gondolnak emlékirataik közlésére. Dr. Felkai Tamás ny. mentőfőorvos, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc idején önkéntes mentőszolgálatot teljesített egyelőre más műfajt választva kiállítást rendezett a 40. évforduló tiszteletére. Nagy erénye, hogy az átélt valóságot a puszta tények felsorakoztatásával úgy mutatja be, ahogyan az végbement. A hőstetteket és a zsarnoki hatalom tetteit a diktatúra évtizedeiben rejtve őrzött fényképfelvételek, esetnaplók, térképekkel szemléltetett eseménynaptárak, s az életben maradottak emlékezései dokumentálják. A történészek számára is megkerülhetetlen források mint például a Központi Mentőállomás október 23-án vezetett esetnaplója, vagy a Budapesti Rendőrfőkapitányság szolgálati naplójának részletei. A szabadságharcosok és az őket mentő felebarátaik véráldozatáról többek között az átlyuggatott mentőautókról készült fotók, Rónafalvi Ödön mentőorvossegéd és Kecskés Sándor mentőápoló közös gyászjelentése tanúskodik. Őket október 25-én a Vöröskereszt sérthetetlenségét semmibe vevő orvul gyilkoló fegyver ölte meg. Önfeláldozásukat 1991-ben ,,A Hazáért és Szabadságért" posztumusz kitüntetéssel ismerték el, mintegy jeléül annak, hogy az érdemek elmúlhatatlanok. Az Országos Mentőszolgálat három évvel ezelőtt, az 1956. október 23—november 23. közötti időszak eseményeire kérdező körlevelet küldött ki a vidéki mentőállomásokra. A válaszokból kitűnik, hogy nagyon kevés iratanyag áll rendelkezésre, többnyire megsemmisítették a jelzett időszakra vonatkozó irattárakat, a működési naplók hiányoznak. A szóbeli közlésekből kiderül, hogy hol szovjet parancsra, hol a felkelőket és családjukat védő óvatosságból nem készítettek esetleírást sem külön, sem a szállítási naplóba. A halált okozó kaposvári sortűzről sincs írásos dokumentum. A mentés körülményeire utal, hogy akadozó volt az üzemanyag és az alkatrész ellátás, hosszú ideig fizetést sem kaptak. Páncélautók, tüzelő harckocsik, kiépített szovjet védővonalak között körülményesen, dűlő utakon kellett kórházba juttatni szülő nőket. Az esethez riasztott mentőkocsi 1887-től megkülönböztető jelzésként piros zászlócskát használt. Előfor-