Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

ide-oda, de főleg felfelé ne csússzék az alkarra. Mert ha nincs rajta ilyen nyílás, akkor a baka azonnal a késével csinál rajta, akkor pedig pár nap múlva széjjel foszlik ez a drága és roppant értékes ruházati cikk. Pl. 1915-ben a bécsi úriasszonyoktól 2400 drb. kaptunk, amelyek, mert nem volt rajtuk a fentemlített nyílás, ezen okból három hét múlva hasznavehetetlen foszlányokká váltak. D) Munitio: Eü., de még a menetelési képesség szempontjából is hátrányos az az eddigi intézkedés, hogy a nagy súlyt jelentő patronok a hason lógó patron-táskában, kenyérzsákban etc. legyenek elhelyezve. Számtalanszor irányultak a betegen jelentkező bakák panaszai erre a térre, hiszen 180—200 patronnal mentek fel a magasan fekvő állásokba leváltásokra. Hogy talán tegyék akkor a hátizsákba! Csak manőveren lehet olyan könnyen előírás szerint a hátizsákban elhelyezett munitiót felülve kiszedni, avagy előírás szerint egymáshoz olyan könynyen odamászni és ugyanabban segédkezni. Egy tény: a bakáink végtelen örömmel vadásztak az ellenség hosszúkás, a közepén nyitott, két végén vakon végződő munitiós-zsákocskáira, amelyeket vállukon átcsapva könnyedén vittek fel. A jövő fegyverneme úgyis a gáz és ágyú. Talán a patronok cipelése is más megoldást fog találni. (Pl. az oldalzsebek stb.) 20. kérdés Az ápolónőkre vonatkozóan direct tapasdztalataim nincsenek, mert bár jelentkeztek a segélyhelyre, de nem alkalmaztuk őket. Bár egy fecske nem csinál nyarat, s általánosítani sem szabad, mégis hallomásból tudom, hogy az önkéntes ápolónők számos derék orvos társamat intrikálták ki állásaikból, ugyanezt megtették a sebesültekkel is, akikre valamilyen okból megnehezteltek. Ismétlem: számtalanszor és mindenkitől csak azt hallottuk ott elől, hogy az önkéntes ápolónők sokkal kevésbé felelnek meg, mint a hivatásosak. 21. kérdés Az e pont alatti kérdésekre vonatkozólag nekem, a ki 4 1/2 évet töltöttem állandóan és egyfolytában a legelső front cavernáiban, árkaiban levő bakák közt, ezért engedtessék meg, hogy ezen igazi frontkatonák lelkivilágáról, felfogásáról, gondolkodásáról, azonkívül egyes ott észlelt más dolgokról említést tehessek anélkül azonban, hogy ezzel bármit, vagy bárkiket is még csak kritizálni is akarnék. Hátha ezen tapasztalatok leírása olyan kezekbe jut, akiknek nemcsak a megértő akarata, hanem a hatalma is meglesz ezeket felhasználni. I.) A „Legitimations-Kapsel" hol viselendő? Tudtommal ez a kérdés ma sincs megoldva, de nagyon nehéz is. Fürdőkben, tetűtlenítéskor, ruhacseréléskor, a halott ruhájának ott helyben való levetése és más által való felhúzása alkalmával stb., stb., erről a fontos tárgyról meg szoktak az emberek feledkezni és ebből még ma is sok-sok félreértés nem talált megoldásra. Ép ezen okokból későbbi rendeletre a nyakba akasztották. De nem szerencsés megoldás, mert főleg télen a sok ruhát viselő sebesült és halott kibontása nagy nehézségekkel jár, nehezen hozzáférhető s alkalmatlan. A bakák hacsak nagyon szigorúan nem ellenőrizték őkete, levették a meztelen nyakukról, mert valahogy kellemetlen volt a viselése. Igazán kitűnő viselési módját láttam ennek az igazolványnak DélArábában, a reguláris színes katonáknál: a bal csuklóra forrasztott fém karperecen volt egy kis lap a megfelelő rövid jelzésekkel. Ez el nem veszhet, el nem cserélhető, el nem ázik, ha