Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
dokolt, mert az elpusztított területeken ágyakat nem lehetett rekvirálni. A nehéz sebesültek és betegek kezelése földön levő szalmazsákon nehezen vihető keresztül. Agyimprovizációk, hirtelen szükség esetén, mikor az egész kórházi segédszemélyzet teljesen el van foglalva, nehezen létesíthetők. — Véleményem szerint tehát minden tábori kórház legalább a súlyos sebesültek és betegek számára 40 drb. könnyű összecsukható tábori ággyal volna felszerelendő. — A mozgósításnál a termény tartalék készlet beszerzésénél nehézségek merültek fel a tekintetben, hogy a mozgósítási szabályzat szerint szerződésileg előre biztosított készletek az egyes kereskedőknél nem állottak kellő mennyiségben rendelkezésre. így az intézetek hiányos tartalék készlettel voltak kénytelen a harcztérre vonulni, ahol azok éppen nem vagy igen nehezen voltak pótolhatók. Vasúti szállítás. Egy tábori kórháznak teljes berakodása 2 és 1/2 órát, kirakodása pedig 2 órát vett igénybe. Végül megemlítem, hogy a tábori kórházak mozgósítás után 14.-ik napon érték el nagyrészt a menetkészültséget. A régi H-14 IV. rész eü. szabályzat 1914.-évi módosításokkal a világháború alatt korszerűnek bizonyult s a követelményeknek megfelelt. — Az eü. oszlopnak esetleg 2 részre való szétosztása különösen mozgó háborúban az anyag és személyzet szétforgácsolása miatt nem látszik czélszerűnek, mert esetleges visszavonulásoknál az intézet hosszabb ideig tartó szétszakadására vezet. — A 9 kocsiból állott segélyhelykocsi lépcső tulajdonképen felesleges volt, mert a csapatok által felállított segélyhelyek amúgy is fel voltak szerelve, s az utánaszállítást célzó segély kocsi a segélyhelyig — ellenséges tűz behatás miatt úgysem nyomulhatott előre. — Az e.ü. oszlopnál főleg 3 alosztályozás szükséges. 1. / Sebesültet átvevő és osztályozó csoport, egy orvos, egy felvételi írnok, több hordágyvivő. — 2. / A könnyű sebesültek gyűjtő csoportja az intézettől elkülönülten — egy orvos, egy eü. tiszt, felvételi írnok, s kellő felügyelő személyzet. Az eü. oszlopnál tehát az orvosi szolgálat ellátására a parancsnokon, a 2 említett orvoson kívül, még 3 orvosra, összesen 6 orvosra volna szükség. — 3. / A kötöző hely ahol a sebesült ellátás főmunkája folyik. — 4) Egészségügyi harcászati tapasztalatok A csapattal s a magasabb parancsnokságokkal való együttműködés különösen a háború első hónapjaiban nem volt kellőkép biztosítva. így pl. a XII. hadtest tábori kórházainak nagy része a felvonulásnál a visszavonulás fergetegébe került, úgy hogy nagy bajjal tudták saját hadtestüket elérni. A magasabb parancsnokságokkal való összeköttetés fenntartása nehézkes volt. — A hadtest tábori kórházainak ,,en masse" a vonat parancsnokságnál való összpontosítása nem igen volt czélszerű, előnyösebb lett volna a hadosztályokhoz egy-egy tábori kórházat beosztani. — Ki nem elégítően működtek a tábori gyengélkedő házak, mert általános volt az a tapasztalat, hogy a könnyű sebesültek, amelyeknek a tábori gyengélkedő házakban kellett volna meggyógyulniuk, nagyrészben mögöttes országrészbe szállíttattak el, ahonnan harezoló csapatokhoz való visszatérésük nem volt többé várható. Ezáltal a hadsereg igen sok katonát