Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Balogh János: Appendektómia 1735-ben. Claude Amyand beszámolója az első sikeres vakbélműtétről

VIII. Egy ágyék átfúródásról', amelyet a vakbélnyúlványban levő elkövesedett tű okozott, valamint megfigyelések a bél sérüléseiréil. Irta Claude Amyand Esq., Őfelsége orvos hadnagya, a Royal Society tagja. 1735. október 8-án felvettünk egy Hanil Anderson nevű 11 éves fiút a Hyde Park Corner közelében épült Szent György Kórházba a csecsemőkora óta meglévő heresérv [hernia scrotalisj, és egy a herezacskó [scrotum] és a lágyékcsatorna [thigh] között kialakult sipoly [fistulaj gyógykezelése céljából. A sipoly a iágyékban végződött és már egy hónapja nagymennyiségű kellemetlen váladékot ürített. A sérv [rupture] kicsiny és veszélytelen volt, s egy részét meg tudtuk szüntetni. Kiderült azonban, hogy a másik részén öblös fekély [sinous ulcer] alakult ki, amit nem tudtunk felszámolni, így magától értetődően a sipoly kezelése a sérv [hernia] gyógyításától függött. Ez utóbbit viszont nem lehetett másképp, mint ágyékhajlati sérvműtéttel [bubonocele] elvégezni. Egyöntető vélemény alapján a műtétet a következő napra, december 6-ra tűztük ki. Eddigi gyakorlatomban ez a műtét bizonyult a legbonyolultabbnak és legelképesztőbbnek számos váratlan sajátosságával és fordulatával, melyek egybeesése a műtétet épp olyan körülményessé, mint amilyen munkaigényessé és bonyolulttá tették. Ez a daganat [tumour] alapvetően a csepleszből [omentum] alakult ki és kisebb gránátalma méretű volt. Ebben találtuk meg a vakbélnyúlványt [appendix coeci], amelyet egy olyan tű fúrt át, amely a foka irányában elkövesedett, és amelynek hegye perforálta a belet [gut], utat nyitva ezzel a bélsár kiáramlásához magán a sipolyos nyíláson keresztül, ahogy a tűrész mozgása el-elzárta a nyílást. A sérvtömlőben [hernial bag] időről-időre keletkezett tályog [abscess] és az e helyről kifelé két hónapja tartó gennyesedés, összenövésekkel és letapadásokkal [összekavarodásokkal] járt, és a belet és a csepleszt [omentum] a sérvtömlővel, és ezeket az ondóvezetékkel [spermatic vessels] és a herével olyan mértékben kötötte egybe, hogy megkülönböztetésük éppoly nehéz volt, mint sérülésmentes szétválasztásuk. A tű, melynek a csepleszben rögzült hegye helyzetét folyamatosan változtatta, esetenként bélsár ürülését okozta. A tű gyakran került a kés útjába, és a sérült bélből kilövésszerűen bélsárt árasztott egy olyan bélszakaszból, amelyet nem tudtunk jól felismerni. így sok nehézséggel kerültünk szembe, de mindezek közül a legnagyobb az volt, hogy mit tegyünk az ismeretlen bélszakasszal, amiről az operáció végéig nem is rendelkeztünk elegendő ismerettel. Mivel ez a vakbélnyúlvány, az egyetlen bélszakasz volt, amelyet az átfúródásban [rupture] találtunk, s olyannyira összezsugorodott, húsos és kettőzött volt alakjában és állományában, lehetetlen volt meghatározni, hogy milyen bélfajta volt, illetve azt megállapítani, hogy nem csupán a meghosszabbodott és megváltozott nyúlvány-e. Amikor az operációba belekezdtünk, még nem voltunk e nehézségek egyikének sem tudatában és az operációt a szokott módon kezdtük. A sérvtömlőben legfelül elhelyezkedő csepleszt elválasztottuk azoktól a részektől amelyekkel összenőtt, különösen a beleágyazódott béltől. Ezt követően bevágást tettünk közel a hasizomhoz [abdominal muscles], minden előzetes elkötés [ligature] nélkül; a benne lévő véredények [vessels] aprók, és inkább kenyérbélszerűek, mint burok [caul] jellegűek voltak. Sok időt töltöttünk el ezzel a szétbontással, nehezen fértünk hozzá és nagymértékben zavaró volt a kitörő bélsár, amely a szétválasztás során a sérült csepleszben rögzült tű minden mozdulatára kiáramlott. A bél kettős szifonhoz hasonlatosan kettős csövet alkotott, amely egy görbe szakaszban folytatódott a here [testicule] és az ondóvezeték [spermaticks] felett. A részeket elválasztottuk egymástól és a hozzájuk kapcsolódó részektől egészen a hasizom-