Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Balogh János: Appendektómia 1735-ben. Claude Amyand beszámolója az első sikeres vakbélműtétről
ban [abdominal muscles] lévő nyílásig [aperture], ahol a perforálatlan végét választottuk el tőle, amely ennélfogva kinyúlt és kitárult, s így láthatóvá tette a tű által benne képződött nyílást [aperture], amely mindezideig rejtve maradt, s amelynek mésszel betokosodott részén keresztül [a tű] éppen utat nyitott magának az átmeneti nyomásnövekedésnek köszönhetően, hasonlóan ahhoz, ahogy egy dugó kinyomódik egy palackból. A jelen levő belgyógyászok és sebészek véleménye az volt, hogy ezt a belet ki kell vágni [ampute]. A feltárt belet végénél 2 hüvelykkel a nyílás [aperture] felett egy köralakú elkötéssel [ligature] ellátva 1 hüvelykkel az elkötés alatt elvágtuk, majd visszahelyeztük a hasüregbe olymódon, hogy egy mesterséges bélkivezetés [anus] legyen kialakítható, ha a páciens állapota ezt szükségessé tenné. Ezután a sérvtömlő, bőrtől, az ondóvezetéktől [spermaticks] és egyebektől elkülönített részét levágtuk. Mivel az említett részek jó állapotban lévőknek tűntek, eredeti helyükön [in Situ] hagytuk őket. A lágyékcsatornához csatlakozó sipolyos nyílást [fistulous opening], amely a bélben levő nyíláshoz [aperture] tartozott, megnyitottuk. Bizonyos útban levő bőrrészletet eltávolítottunk. Az izomban levő nyílást — amit a korábbiakban műtéti bemetszéssel [incision] megnagyobbítottunk —, tamponnal eldugaszoltuk, és a kötözést úgy végeztük el, illetőleg a betegnek olyan testhelyzetű pihenést rendeltünk el, hogy a műtött részre nehezedő minden olyan nyomás, amely a gyógyulást veszélyeztethetné, elkerülhető legyen. Könnyen belátható, hogy ez a műtét legalább olyan fájdalmas volt a páciens számára, mint amilyen fáradságos számomra. Folyamatos feltárás volt, melyet a nehezen megkülönböztethető részek veszélyessé tettek. Majd fél óráig tartott és a páciens igen nagy bátorsággal viselte. A műtét során sokat hányt, számos alkalommal székletet ürített, azonban hamarosan sikerült ezt csillapítanunk egy fél uncia [kb. 0,14 cm 3 ] Diacodium beadásával, és lágyító krémek és borogatás alkalmazásával. Gyakran melegítettük a hasát, eret vágtunk rajta [?], és Emollient Carminative-vel való olajos beöntést rendeltünk el estére. Mivel azonban jobban lett, és a hasa már nem volt puffadt, ezt elhagytuk. A betegnek igen kímélő diétát rendeltünk el, és testét kétnaponta, amikor székelési ingere támadt beöntéssel tisztítottuk a megerőltetést elkerülendő. A műtétet követő negyedik napon a kötözéskor mindent rendbenlevőnek találtunk és jó okunk volt gyógyulásában bízni, különösen mivel a végbélen [anus] át ürülő széklet természetes volt. A hasüregi nyílásba [abdominal aperture] elhelyezett tampont a 8. nap előtt nem távolítottuk el. A 10. napon a vakbélnyúlvány [appendix coeci] helye köré felrakott elkötés — azon a részen ahol azt amputáltuk —, leesett, és ezt nem követte a bélsár szivárgása. Mivel ekkor nyilvánvaló lett, hogy a gyógyulás természetes úton halad, a sebet ettől kezdve úgy láttuk el, mintha az egy szokványos eset lett volna, leszámítva, hogy figyelmet fordítottunk arra, hogy [a kötözésekkel] erős és állandó nyomást biztosítsunk a hasüreg nyílása felett, csakúgy mint arra, hogy elhárítsuk a zsigerek benyomulását a sebbe, az erős sarjadzást [incarnation] és hegesedést [citatrix], és hatékonyan megóvjuk a pácienst a sérv kiújulásától [rupture]. A kúra időtartamára a páciensnek ágyban való fekvést rendeltünk el kímélő diétával, és utasítottuk, hogy az árnyékszék helyett ágytálat használjon. Mindezek azt eredményezték, hogy a seb kevesebb, mint egy hónap alatt teljesen összeforrt, és a pácienst hamarosan sérvkötővel elbocsájtottuk, melynek viselését bizonyos időre előírtuk a gyógyulás megerősítésére. Az, hogy a vakbélnyúlvány [appendix coeci] lehetett az az egyetlen bél, amelyet az átfúródásban [rupture] találtunk, a gyakorlatban egyedülálló. Ürülékkel volt telve, ami további mennyiség bejutásával gyakorta felpuffadhatott, majd a nyomás hatására visszakerült a vastagbélbe [colon] olyan jellegű hangot adva, mint amit a helyükre visszakerülő belek adnak. Ez a tumor csökkenését eredményezte, amikor az nyomás alá került a műtét előtti időben,
