Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Kapronczay Károly: A gyógyító röntgensugár alkalmazása Magyarországon

Endre ,,Csontvázfotografálás testen keresztül Röntgen szerint" című előadása már az orvosi alkalmazás lehetősegeit vázolta fel.

1 Ezen az előadáson Hőgyes embryóról, békákról, csontokról készült felvételeket mutatott be, kiemelve a csonttörések, fejlődési rendellenességek szempontjából Röntgen felfedezését. Ugyancsak lényeges vonatkozása Hőgyes előadásának, hogy Hőgyes lehetőséget látott a ,,belső szervek láthatóvá tételére". Igaz Hőgyes előtt még nem volt világos a Lénárt-féle katódsugárzás és a Röntgen által felfedezett X-sugárzás közötti különbség, így ő gyakran «Röntgen—Lénárt-féle» sugarakról szólt, és szorgalmazta a medicina területén történő alkalmazásuk kutatását. 1898. február 8-án ugyancsak a Budapesti Királyi Orvosegyesületben Dollinger Gyula a „Röntgenfényképezéssel a tenyérben meglelt golyó esete" címmel betegbemutatót tartott, amelyen olyan betegesetről szólt, amikor röntgenfelvétel után megoperált egy kezet, amelyen sörétgolyó akadt meg.

2 A röntgenfelvételt Dollinger Gyula kérésére Eötvös Loránd készítette, de ennek a műtétnek az időpontja kb. két hónappal megelőzte a már említett londoni sebészi alkalmazást. Az ilyen jellegű orvosi prioritásnak aligha lehet különösebb jelentősége, hiszen oly mindegy, hogy Röntgen felfedezését egyidőben mikor ki alkalmazta elsőnek, csupán abból a szempontból jelentős, hogy Budapesten milyen gyorsan reagáltak egy korszakalkotó felfedezésre, milyen gyorsan teremtették meg a gyakorlati alkalmazás feltételeit. A hazai orvosi röntgen-laboratóriumok kiépítése szempontjából lényeges, hogy Pongó Kiss Károly a budapesti Műegyetemen 1896. február 7-én kizárólag orvosi célokra röntgenlaboratóriumot szervezett, és megszerkesztette azt a röntgenlámpát, amelyet a millenniumi kiállításon bemutatott, ás amelyetnemcsak hazai, hanem külföldi megrendelésre is sorozatban előállítottak.

3 Ezzel az ún. millenáris röntgenlámpával szív- és máj felvétel eket készítettek, ezek a képek már a Lancet 1896. évi 74. számában is megjelentek. Kiss Károly címzetes rk. tanár nemcsak a röntgentechnika szempontjából jelentős a magyar orvostörténelemben, hanem 1897—1898-ban tanítványa volt Alexander Béla, a magyar röntgenológia első jelentős személyisége. Ebben az időben röntgenorvosaink — mai értelemben véve — autodidakták voltak, maguk készítették fel önmagukat a röntgenológia elemeire, tanulták meg a technikát és az orvosi röntgen-diagnosztika módszereit. Bizonyítja ezt Boross Ernőnek

4 az Orvosi Hetilap 1896. évi kötetében megjelent A röntgensugarak értékesítése a gyakorlati orvostudományban címet viselt közleménye, amelyben az átvilágítás és a felvételek egymást kiegészítő szerepét elemzi, de ekkor jelent meg az Orvosi Hetilap Szemészet című mellékletében Schultz Kornél írása a röntgensugárzás szemészeti diagnosztikájáról. A következő évben Aldor Lajos

5 sorozatot indított el — lapszemleként — a formálódó belgyógyászati röntgendiagnosztikáról, áttekintve a külföldi orvosi szakirodalmat a röntgenológia szempontjából. A magyar orvosi röntgenológia elméleti, gyakorlati és szakmai népszerűsítésének megalapozásában, kiformálásában igen fontos szerepet játszott a Budapesti Királyi Orvosegyesü1 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár (továbbiakban SOL) Budapesti Királyi Orvosegyesület Levéltára. 1890. Ülésjegyzőkönyvek sorozata. 1896. jan. 18. 2 Ibid., 1896. febr. 8. ülés. 3 Bugyi B.: „Adatok a magyar röntgenológia korai történetéhez" Comm. ex Bibi.

Hist.Med.Hung. 21—22. köt (1961) p. 370—385. 4 Boros Ernő Ignác (1870—1949?) orvos, urológus, eü. főtanácsos. József Keresked. Kórház urológusa, 1905-től főorvosa, majd a MÁV, később a M ABI főorvosa, 1923-tól eü. főtanácsos. 5 Aldor Lajos (1872—1932): orvos, belorvos. 1896-ban végzett a bp.-i orvosi karon. Előbb az I.Kórbonctani Int., majd az I.sz. Belklinika munkatársa, egyetemi magántanár. 1923-tól MÁV eü. főtanácsos. 1925-től Karlsbadban magánorvos.