Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Kapronczay Károly: A gyógyító röntgensugár alkalmazása Magyarországon

A GYÓGYÍTÓ RÖNTGENSUGÁR ALKALMAZÁSA KAPRONCZAY KÁROLY A würzburgi Orvos-fizikai Társaság hivatalos lapjának, a Verhandlungen 1895. évi 12. számában, az ülés-hírek rovatában látott nyomdai napvilágot Conrad Wilhelm Röntgen Über eine neue Art von Strahlen címet viselt közleménye, amelyben a szerző egy újfajta sugárzásról számolt be, amely áthatol a szilárd testeken és alkalmas arra, hogy láthatóvá tegye az addig közvetlenül nem érzékelhető belső szerkezeteket. A szerző szerényen X-sugárzásnak nevezte el. Maga a sugár nem látható, fényérzékeny papíron azonban nyomot hagy, tehát fényképezni is lehet vele. Az orvostudomány szinte néhány hónap leforgása alatt alkalmazta, 1896-tól már az orvosi diagnosztika legfontosabb eszközei közé vonult be: első alkalmazására a londoni Guy-kórházban került sor 1896 tavaszán, amikor egy matróz csigolyái közé beékelt késpengét tettek „láthatóvá". Kezdetben a csontok töréseinek és betegségeinek diagnózisára alkalmazták, de jól láthatóvá váltak az idegentestek, a kövek — a vese és uréter kövei —, amelynek alapján James Adams (1818—1899) glasgow-i angol sebész 1897-ben vesekövet távolított el, aki műtéte előtt röntgen-készüléken pontosította annak helyét és nagyságát. Adams sikerének hatására az orvostudomány területén a vizeleti rendszer röntgenológiája alapozódott meg, elsősorban James Maclntyre-nck (1857—1928) és Robert Abbe (1840—1905)-nek köszönhetően, de ilyen irányú kutatásokat végzett a francia Theodore Tuffier (1877—1919) is. A röntgensugárzás orvosi alkalmazása valóban már 1896—1897-ben a bécsi, a berlini, a párizsi, a londoni és több amerikai egyetemen megindult, kutató laboratóriumokat, külön orvosi rtg-részlegeket szerveztek. James Maclntyre nyomdokain járva először a vese röntgendiagnosztikáján dolgoztak többen. A jobb láthatóság érdekében a német kutatók a bizmutszuszpenzió alkalmazását, illetve befecskendezését ajánlották, ami a vesemedencét és az urétert tette kontúrossá a hydronephrosis és a vesedaganatok diagnózisánál. Ezt teljességében a kubai születésű francia Joaquim Alberran y Diminquez dolgozta ki 1905-ben. Nyomdokain haladva később a magyar, de Berlinben élő Lichtenberg Sándor (1880—1948) bevezette a collargol befecskendezését és kidolgozta az uretero-pyelográfiát. Sorolni lehetne még a példákat, a tüdő, a mellkas, a hasi és más rtg-diagnosztikák kidolgozására, amelyek Röntgen felfedezésének orvosi jelentőségét bizonyítják. 1896. január 16-án a német nyelvű Pester Lloyd teljes terjedelmében és minden kommentár nélkül leközölte Röntgennek a Verhandlungen-ben megjelent írását, amelyet a bécsi Presse c. lap 1896. január 5-i számából vett át. Ugyanezen a napon, 1896. jan. 16-án a budapesti Matematikai és Fizikai Társulatban bemutatót tartottak Röntgen felfedezéséről. Klupáthy Jené) professzor — az alapelvek ismertetése mellett — bemutatta azt a röntgenfelvételt, amelyet Eötvös Loránd készített saját kezéről. A korabeli sajtóból is kiolvasható, hogy számukra csupán fizikai újdonságot jelentett a felfedezés. Viszont a hazai röntgenológia szempontjából jelentős, hogy 1896. január 18-án a budapesti Királyi Orvosegyesületben Hógyes