Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Szende Béla: A magyar pathológia egyetemi oktatói, Arányitól napjainkig

KISSEBB KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR PATHOLOGIA EGYETEMI OKTATÓI, ARÁNYITÓL NAPJAINKIG SZENDE BÉLA A 19. század első felében Európában az orvostudomány olyan mértékű szakosodása következett be, amely szükségessé és lehetővé tette azt, hogy azok a szakmák is, melyek korábban vagy nem léteztek, vagy egy másik szakma részeként működtek, önálló egyetemi disciplinává váljanak. Ez egyben azt is jelentette, hogy pl. a pathologiai anatómia, tehát a kórbonctan területén önálló egyetemi tanszékek és intézetek alakultak. Ne gondoljuk azonban, hogy az egyetemi pathologiai intézetek gombamódra szaporodtak. Az első ilyen intézet Strassburgban, 1819-ben létesült, ezt követte 1831-ben Edinburgh, 1836-ban Párizs, majd 1844-ben Bécs és Pest. Milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy Magyarország az első öt olyan ország között volt, melyben a pathologia egyetemi intézetet kapott? A legfontosabb ebben is mint annyi másban, az emberi tényező. Az ország területén már a 17. század végén végeztek, főleg törvényszéki orvostani célból, kórboncolásokat. A tüdővízpróbát az élveszületés megállapítására Rayger pozsonyi orvos írta le. Kórboncolásokat a pesti Rókus Kórházban végeztek, a 18—19. sz. fordulójától kezdve, természetesen az ott más osztályokon dolgozó orvosok, így pl. Stáhly Ignác is. Ezek a boncolások azonban elsősorban nem az orvostanhallgatók képzésének eszközéül szolgáltak és a boncolási technikát sem egységes elvek alapján alkalmazták. A pathologiai anatómia tantárgyának magyar megalapozója Arányi Lajos (1812—1887) volt

1

. Arányi (Lostainer) Lajos Komáromban született, ahol apja a sóhivatal tisztviselője volt. Apjának korai halála miatt a hároméves gyermek Arányit egy gazdag nagybátyja örökbe fogadta és később taníttatásáról gondoskodott. Arányi sokoldalú érdeklődésére utal, hogy egyetemi tanulmányai során előbb bölcsészettel, majd joggal foglalkozott. Az orvosi tudományok iránt csak 1831-ben fordult figyelme. Ekkor a nagy kolerajárvány idején részt vett a pesti betegek ápolásában, majd a járvány elmúltával medikusnak iratkozott át. Orvosi tanulmányait 1837-ben fejezte be. Orvostudori értekezését Budán adta ki, 1837-ben, a pokolvarról. Végzés után két évig a pesti belgyógyászati klinikán, Bene Ferenc mellett volt tanársegéd. Ezt követően külföldi tanulmányútra indult, melynek keretében fél évet Olaszországban, négy és fél évet Bécsben töltött. Bécsi tanulmányait Rokitansky mellett végezte, aki 1834 óta mint rendkívüli tanár az Allgemeines Krankenhaus Kórbonctani Osztályán működött. Itt sajátította el egyrészt a kórboncolási technikát, a jegyzőkönyv-vezetés módját, továbbá Rokitansky humoralpathologiai elméletét, de mindenekelőtt a nagy bécsi orvosi iskola bízvást klinikopathologiainak mondható szemléletét. Bécs akkoriban sem esett messze Pesttől. A Bécsből hazatérő Arányi célul tűzte ki a pathologia egyetemi oktatásának és egyben tudományos szinten való művelésének meghonosítását. Ebben a törekvésében olyan kiváló, az első pesti orvosi iskola gerincét képező orvostanárok segítették, mint Stáhly Ignác, dékán; Schöpf-Merei Ágost és Balassa János. Az ő lelkes támogatásának köszönhetően 1844. április 10-én sor kerülhetett Arányi Lajos tanári székfoglaló előadására, majd az őszi szemesztertől fogva a rendszeres előadásokra és gyakorlati demonstrációkra. A kezdet nehéz volt. Arányit csak rendkívüli tanárrá nevez1 Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának Múltjáról és Jelenéről. Szerk.: Hőgyes Endre; Athenaeum (Budapest, 1896); Kiss L.: ,,Az első magyar kórboncnok tanár, Arányi Lajos" Lege Artis Med. 3 (1993) pp. 1182-1189