Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Szende Béla: A magyar pathológia egyetemi oktatói, Arányitól napjainkig
ték ki, kezdetben fizetés nélkül, sőt a szükséges bonctermet, laboratóriumot és múzeumi preparátumainak elhelyezésére szolgáló helyiséget 6 évig ő maga bérelte. Tehette ezt azért, mert a kor szokása szerint számos balzsamozást végzett, melyek jövedelme biztosította megélhetését. Balzsamozási művészetéről meggyőződhetünk, ha szeretett Zoltán fiának bebalzsamozott holttestét tekintjük. Később, amikor 1860-ban Széchenyi István gróf meghalt, balzsamozását Arányi Lajos végezte, természetesen honoráriumot ezért nem fogadott el. Néhány év múlva az Egyetem már fizetést is folyósított számára, de a boncsegédet még mindig ő fizette. Néhány fiatal orvos és medikus szintén fizetés nélkül dolgozott az igen kezdetleges Intézetben. 1846-ban kapott fizetett tanársegédet, mégpedig az állami orvostani intézettel közösen. A nehéz körülmények ellenére nagy lendülettel végezte munkáját. Az Orvosi Tárban már 1845-ben számadást adott , ,azon 100 bonczolatról, melyek általa először hajtatának honunkban a kórboncztan legújabb szabályai szerint végbe." 1 Boncolási jegyzőkönyveit a SOTE I. Pathologiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében kegyelettel és nagy tudományos érdeklődéssel őrizzük. A jegyzőkönyv vezetésének egészen sajátságos, korát messze megelőző, modern módszerét alkalmazta. (1. ábra) Az előre bevezetett rovatok kitöltése igen egyszerű és szinte azonnal számítógépre vihető adatok bejegyzését eredményezi, amint ezt könnyűszerrel meg is tettük. 3 A jegyzőkönyvek mellett nagybecsű dokumentumként őrizzük Arányi múzeumi készítményeinek katalógusát. Mintegy 3500 készítményt preparált és konzervált, melyek egy része az idők során — főleg háborús cselekmények miatt — elpusztult, de ma is őrzünk számos ilyen készítményt volt intézetében. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyetemi reformot készített elő, melyben Balassa javasolta, hogy a kórbonctan kötelező tantárgy legyen és fontosságánál fogva 2 éven át adassék elő. Ugyanekkor Arányi mint önkéntes nemzetőr főorvos, majd mint második tábori orvos szolgálta a nemzet ügyét. Ennek megtorlásaként Világos után állásából 7 hónapra felfüggesztették. 1851-ben állásába viszszahelyezték, sőt fizetést is kapott, a kórbonctant pedig rendes szigorlati tárggyá tették. Ekkor adott az Egyetem helyiséget is az Intézetnek: az Újvilág utcai épületben egy sötét, egyablakos szobát, melyben múzeumi készítményeit helyezte el. 1858-ban újabb két dolgozó helyiséggel bővült az Intézet. Arányit 1860-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, és 1862-ben külön tanársegédi állást is kapott az Intézet. 1868-ban a kórbonctan mellé külön szolga került kinevezésre. A pathologia magas szintű művelése mellett Arányi úttörő módon foglalkozott a mentésüggyel, elsősorban az elsősegélynyújtással és az újraélesztéssel. Erről tanúskodik ,,Önorvos rögtöni életveszélyekben 4 , továbbá Életmentések? című dolgozata. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzik azt a 38 színes ábrát, melyeket Arányi festett az elsősegélynyújtás különböző formáinak illusztrálására. Ezeket az ábrákat a pesti rendőröknek tartott, az elsősegélynyújtásról szóló előadásaihoz használta. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Arányi a törvényszéki orvostan területén is igen értékes tevékenységet fejtett ki. Ennek a tevékenységnek szerves része volt az 1860-as években megjelent több tanulmánya, melyek közül a legfontosabb az „Utasítás a törvényszéki orvosoknak a bonczolásnak megkívánt szabatossággal való véghezvitelére. ' ' 6 Arányi azonban mindenekelőtt tanár volt, a szó legszebb értelmében. Életcéljául tűzte ki az orvostanhallgatók pathologiai oktatását. Enek érdekében adta ki Budán 1864-ben tankönyvét, melynek címe: 2 Arányi L. Kórboncztan rendkívüli tanárának számadása azon 100 bonczolatról, melyek általa először hajtatának honunkban a kórboncztan legújabb szabályai szerint végre. Orv. Tár. 3, 4, 5 (1845) 3 Szende B. and Korényi—Both, A.: ,,The 130 years old first autopsy protocols and the catalogue of museal specimens of the Institute of Pathology, Budapest University, written by Lajos Arányi" Acta Congressus Internationalis XXIV. Históriáé Artis Medicináé Budapest 1974 Tom. I, 437—440 (1977) 4 Arányi L.: Önorvos rögtöni életveszélyekben. Magyar nép könyvtára, 73, 108. (1854) 5 Arányi L.: „Életmentések" Ország Tükre 1862. 11/15 6 Arányi L.: ..Utasítás a törvényszéki orvosoknak a bonczolásnak megkívánt szabatossággal való végbevitelére" Gyógyászat, 22—25 sz„ (1863) pp 16-19.
