Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
Weidemann, Doris: Leben und Werk von Therese Benedek 1892—1977. Weibliche Sexualität und Psychologie des Weiblichen. Peter Lang Verlag, Frankfurt am Main. 1988. 286 p., ill. Doris Weidemann könyve a „Pszichopatológia és a humántudományok" című sorozat 4. kötete. A kiadvány témája Benedek Teréz élete és munkássága. A magyar származású pszichiáter 1919-ben hagyta el hazáját, Magyarországot. Először Németországba emigrált, majd az amerikai egyesült Államokba. Negyven évig — 1936—1977-ig — a Chicagói Pszichoanalitikai Intézetben dolgozott mint pszichoanalitikus. A könyv első része a pszichológusnő részletes életrajzát tartalmazza. A szerző bemutatja Therese Benedeknek a családban, illetve a különböző tudományos intézményekben elfoglalt helyét, s utal még a társadalmi, történelmi, politikai háttérre is. Doris Weidemann Therese Benedek életművét három fejezetben ismerteti. Benedek a szexualitás fogalma alatt egyrészt viselkedést, másrészt szaporodási funkciót ért. Az első fejezet a nő szexuális ciklusáról szól. A szexuális ciklus Therese Benedek szerint két szempontból is vizsgálható; az egyik aspektus a menstruációs ciklus, a másik vizsgálati szempont az életkortól függő biológiai változás. A szexuális zavarokat pszichodinamikus alapokról közelíti meg. Összehasonlítja a pszichés szexuális manifesztációkat a fiziológiás változásokkal, s megállapítja a köztük lévő korrelációt. Therese Benedek az ösztrogénprodukciót mennyiségi szempontból vizsgálja. Az ösztrogén-produkció mennyisége megváltoztatja a nő viselkedését, és így szexuális tendencia alakul ki. A szexuális tendencia heteroszexuális kívánságban, fantáziában vagy álomban jelenik meg. Passzív tendencia esetében nárcizmus alakulhat ki. Therese Benedek a nő szexualitását a személyiségfejlődés részének tekinti. A pszichoszexuális fejlődés a pszichológusnő szerint függ a társadalmi és családi viszonyoktól. Az anya—gyermek-kapcsolat, illetve az apa— leány-viszony (kóros formában Ödipusz-komplexus) befolyásolja a serdülő leány szexuális fejlődését. Therese Benedek kutatta a menstruáció, a terehesség, az anyaság és a szülés pszichológiáját. A 2. fejezet tárgya a pszichoanalízis mint a terápia eszköze. E rész központi problémája a késleltetett fejlődés analízise. A 3. rész Freud ösztönelméletét ismerteti, illetve Benedek Teréz ellenérveit tartalmazza a freudizmussal kapcsolatban. A könyv végén részletes jegyzetanyag és bibliográfia található. Jancsikity Erzsébet Woolf, Stuart: The Poor in Western Europe in the Eigtheenth and Nineteenth Centuries. Methuen, London—New York, 1986. 228 p. A firenzei European University Institute tanára Stuart Woolf régóta foglalkozik a 18—19. századi itáliai társadalomtörténet kérdéseivel és a társadalmi változásoknak a különböző államok politikai rendszerére tett hatásával. Korábban e tárgyban már nagyobb monográfiát publikált A History of Italy 1700—1860. The social constrains of political change (1984) címmel. Jelen kötet tanulmányai külön-külön megjelentek már olaszul különféle kötetekben és folyóiratokban. A kötet nyolc tanulmányából hét foglalkozik a 18—19. századi Itáliával, a kötethez írott negyvenoldalas bevezető dolgozat viszont az ott gyűjtött anyagot összeveti a kor nyugat-európai államainak, elsősorban a protestáns északnak, valamint Franciaországnak a helyzetével. A többi tanulmány a Nápolyi Királyság, a napóleoni Toszkána, és különösen Firenze helyzetével foglalkozik. A szerző bevezetőjében megemlíti, hogy a 16. századtól kezdődően, az új gazdasági rendszer kialakításával párhuzamosan növekedett a szegények köre, és ezt a folyamatot a járványok, háborúk vagy gazdasági válságperiódusok felgyorsították. Az egyházak, a helyi adminisztráció és az egyéni jótékonykodás hosszú távon nem bizonyult elegendőnek a szegények számának jelentős korlátozására. Rámutat arra a különbségre, amely a protestáns észak országai (Anglia, Hollandia, Dánia és Svédország) és számos katolikus ország gyakorlata között feszült. Míg az előzőek esetében viszonylag korán központi rendelkezések igyekeztek a gazdagabbaktól elvont összegekkel javítani a szegényebbek helyzetén (Anglia 1598, 1601. Hollandia 1618 etc.), addig pl. számos katolikus ország eseti közbeavatkozásokkal próbálkozott. Woolf megvizsgálja a napóleoni kormányzás kétségtelenül modernebb eszközeit a szegényügy kezelésére EszakItáliában, és érdekes megfigyelésekkel szolgál a napóleoni adminisztráció által 1812-ben készített összeírások megbízhatóságát illetően. Varga Benedek
