Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

Zajácz Magdolna: Történelem szemorvosoknak. (Kézirat gyanánt) Az Országos Szemészeti Intézet kiadványa. Bp., 1993, 157. Modern, magyar nyelvű, általános szemészettörténet híján a hazai szemorvosok eddig csak nehézségek árán ismerkedhettek meg szakmájuk múltjával. Zajácz professzorasszony könyve tehát hézagpótló munka: ha a szemészet többezer éves történetét, terjedelmi okokból nem is mutathatja be részletesen, kitűnő, adatgazdag áttekintést ad a fejlődés legfontosabb állomásairól és a legnagyobb hatású szemészek munkásságáról. Mivel a szerző „gúzsba kötve táncolt", azaz a részletek ismertetésének lehetősége nélkül törekedett teljességre, kénytelen volt az elkerülhetetlen adattömeget ötletes szerkesztési fogásokkal „emészthetővé" tenni: s könyvének egyik legfőbb erőssége talán éppen e szerkezet lett. A kötet első részének általános szemészettörténeti összefoglalóit — ahol a tárgyalt kor már erre lehetőséget ad — a magyar fejlődés parallel bemutatása egészíti ki. A munka második része a modern, 20. századi szemészettel foglalkozik: itt a kronologikus rendet a szerző megbontotta s az egyes therápiás eljárások, illetve a fontosabb betegségek szerint csoportosította anyagát. A mű kétségkívül legnagyobb újdonsága a magyar szemészeti intézetek részletes története, melyben sok, eddig nehezen lelhető adatra is bukkanhatunk. A világos stílusú, felesleges kitérőktől mentes, s nem csak az oktatásban, ismeretterjesztésben, hanem a történeti kutatásban is remekül használható könyvet nagy irodalomjegyzék, névmutató és a legfontosabb általános történeti eseményekre is utaló időrendi táblázat zárja. Zajácz Magdolna könyve olvastán csupán két dolgot sajnálhatunk: részint azt, hogy a hasznos kiadvány csak korlátozott példányszámban jelent meg s terjesztése is nehézségekbe ütközik, részint pedig azt, hogy a könyv szövegét sajnos a kelleténél sokkal több nyomda- és névírási hiba terheli. Minthogy ez a jegyzet tudományos értékelésre nem, csupán ismertetésre és az érdeklődés felkeltésére vállalkozhat, hadd hívjam fel a figyelmet arra, milyen lényeges lenne, ha a hasonló könyveknek — akár e lap hasábjain is — részletesebb elemzése jelenhetne meg, nagyobb visszhangja lehetne. A megjelent hazai orvostörténeti vonatkozású könyvek, tanulmányok alapos kritikájának hiánya ugyanis nem csak a potenciális szerzők kedvét veheti el az alkotástól, hanem az érdeklődő és tanulni vágyó olvasókat is megrövidíti. Magyar László