Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
bői a kontextusból kiindulva a medicinát is beillesszék a keresztény világképbe és szükségességét teológiai érvekkel is indokolják. 28 A lényeg röviden az, hogy Isten az embert egy földi és egy mennyei részből teremtette. A bűnbeesés, alkotóelemét illetően, különböző következményekkel jár (pro partium varietate diversa supplicia). A „mennyei résznek", tehát a léleknek Isten az orvosa. Az ember törődjék mindannak orvoslásával, ami földi. Ennek a földi, emberi medicinának részei a theorica és a practica. A „practica" a belsőleg ható befolyások által létrejött betegségek gyógyítását tanítja, ennek része a cyrurgia a külsőleg ható befolyások, sérülések, sebesülések gyógyítását szolgálja. A physiologia mint a theologia és philosophia ancil1 áj a az emberi funkciókba enged betekintést. így tekintve a medicinát nem meglepő, hogy a halált fiziológiai okkal magyarázzák. Maga Aquinói Tamás is mintegy „élettani" jelenségről ír Arisztotelészt idézve, amikor a testi halál bekövetkezését magyarázza. 29 Rhazes Liber continens-ének latin verzióját (1282) is egy teológiai-filozófiai rész vezeti be, melyben a kommentátor kifejti, hogy a betegségnek és a halálnak élettani okai vannak, ezért keletkezésüket és lefolyásokat nemcsak teológiailag kell megmagyarázni. Ez az indoklás mestert és tanítványt, klerikust vagy laikust egyaránt a továbbiakban a medicina teljesen szabad tanulására és tanulmányozására jogosítja. 30 Dogmatikus megkötöttség ugyan nincs, de a használatos könyvek nem mulasztják el az új világképre való utalást. Egyike a középkori diákok alapolvasmányainak Bartholomaeus Anglicus enciklopédikus műve, a De proprietatibus rerum, mely kitűnő példája a görög és arab tudomány csaknem egészének keresztény recepciójára. Az orvosi kar hallgatóit különösen a III. és IV., a testről és lélekről szóló könyvek foglalkoztatták. 31 Egyidejűen volt standard tankönyve a teológiai és az orvosi fakultásnak. 32 A medicina nem feltétlenül egyenlő az orvoslással. Tudása az egyetemes tudás része. Senki nem lehet a természet és a filozófia ismerője, aki a medicinát alapjaiban ne ismerné. Ez azt jelenti, hogy a theorica ismerete a Mikrokoszmoszba való betekintést teszi lehetővé. Constantinus Africanus írja a Praefatio Libri Pantegni-ben ,,Sed cum oporteat medicum rationalem rerum naturalium et non naturalium, necnon moralium tractorem esse, constat quia in omnes incidit diversis cogitationibus omnibus subiici". 33 A curriculum egyik szellemi pillére Constantinus Africanus eme fejtegetése, különösen, ha figyelembe vesszük a hippokratészi iskola ama felfogását, hogy az orvos számára a normát nem egyedül a labüis organizmus physise kell hogy jelentse, hanem a Koszmosz egészéhez való viszonya, az egész természetben elfoglalt helye és benne a kölcsönhatások. A görög-arab mikrokoszmosztan jól összeegyeztethető lett a keresztény világképpel, noha ennek a görög-arab természetfilozófiának a recep28 Guido d'Arrezo-nak a Roger-féle Chirurgiához írott bevezetőjének (12. század második fele) gondolatmenete jól mutatja a teológiai gondolat és medicina leegyszerűsített összefüggését. A szövegét kiadta Goehl, K.: Würzburger Medizinhistorische Forschungen 32, (Pattersen, 1984) pp. 145—147. Ezek a teológiai-orvosi expozíciók, ilyen a Liber continens előszava is, teljes képet adnak a középkor orvosi egyetemi ismeretanyagának antropológiájáról. Szövegkritikai analízisük az elmúlt évtizedekben kezdődött a textusok teológiai forrásainak feldolgozásával. V.o. Schipperges, H: „Grundzüge einer scholastischen Anthropoligie bei Petrus Hispanus" Aufsätze portugiesischer Kulturgeschichte 7, (1967), pp. 1—51. (részletes irodalommal), továbbá Fischer, K.D. — Weisser, U.: „Das Vorwort zur lateinischen Überstetzung von Rhazes Liber continens (1282)" Med. Hist. J.., 21 (1968) 3/4., pp. 228. Miután még számos kiadatlan hasonló textus van, különösen az ebből a szempontból legfontosabb szerző Petrus Hispanus (helyesebben Lusitanus) tollából, a teljes kép kialakítása még várat magára. 29 Ld. Summa theologiae, 12.q. 85.a. 30 Fischer, K.D. — Weisser, U: i.m. p. 211. 31 De proprietatibus rerum libri III. et IV. (Ed. from MS. lat. 16098 Bibi. Nat.) R. James Long, (Toronto, 1979) 32 A párizsi stationariusok 1286-tól kölcsönözték a diákoknak. Használatának gyakoriságát jelzi, hogy száznál több kézírásos példány maradt fent. A következő század elején a Sorbonne kápolnájában már leláncolt példányról írnak. Ld. Thorndike, L.: University Records and Life in the Middle Ages (New York, 1944) p. 113., valamint Seymour, M.C. „Somé Medieval French Readers of De proprietatibus rerum" Scriptorium 28. (1974), p. 101. 33 A leydeni 1515. évi kiadás alapján f.l./ Vö még Schultheisz E.: „Az arab medicina assimilatiója a későközépkori latin orvosi irodalomban" Keletkutatás, 1974., 27.
