Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
medicina helyét. Az orvosi ismeretek átadásának a helye is a kolostor lett. Ez azonban nem az egyetemi szintű oktatást jelentette. Sőt még azt sem, hogy a középkorban itt orvosdoktorok működtek volna. 12 A középkori egyetem a görög-római és arab intellektuális élet visszfénye volt. Korporativ jellege viszont már a keresztény középkor jellemzője. A szakmai képzés megnövekedett igénye, a fokozódóan urbanizálódó európai társadalmak fejlődése nem egyenletes és nem egyforma, így a középkori egyetem terminológiája sem egyértelmű. A 12—14. században számos testület, sőt céh, városi tanács is viselte — alkalmanként — ezt a nevet. A magiszterek, másutt a diákok, illetve a magiszterek és a diákok korporációja, melyben mintegy cégszerűen gyűltek egybe az említettek, használta a nevet, jóllehet még mindig inkább az akadémiai személyekre, mint a teljes entitásra vonatkozott az universitas elnevezés. 13 Egyértelműen csak a 17. század használja az universitas kifejezést a teljes „egyetem", hallgatók, tanárok és a stúdium megnevezésére a stúdium generale szervezett, újabb formájára. 14 Szükséges erre az ismert tényre utalni, mert a középkori orvosképzésre vonatkozó irodalomban a szóhasználat nem egységes, félreértések származhatnak belőle. Mind a hazai, mind a külföldi irodalomban olvashatunk „egyetemet járt" sebészekről, akik valójában felsőbb iskolát nem végeztek. De nem azonosak az egyetemen vizsgázott sebészekkel sem. A tévedést a szövegből kiragadott universitas szó okozza. A stúdium szó is magyarázatra szorul. A stúdium egyben jelenti a tudományos törekvést és annak tárgyát. Mint a stúdium generale szó része olyan iskolát jelent, mely szervezett formában nyújt lehetőséget a felsőbb iskolai, főiskolai tanulmányokra. A kifejezés „generale" komponense nem a tanulmányok generalis, universalis természetére vonatkozott, hanem a localis régión túlmenő, a diákokat nem helyhez kötő tanulási lehetőséget jelentette, természetesen a magasabb iskolák értelmében. Ezzel szemben állott a csak egy város vagy szűkebb régió szükségleteit kielégítő stúdium particulars mely csak később lett a stúdium generale-t megelőző fokozatú iskola. 15 A fejlődés folyamán lett a stúdium generale többféle ismeretet nyújtó universitas a megfelelő fakultásokkal. A legnagyobb egyetemek így quasi a szokásjog révén alakultak ki a 12—13. században: ,,Studium generale ex consuetudine".^ Az egyetem formai alakulása a stúdium tartalmát, így az orvosi tevékenységet is befolyásolta. 17 Először, meghatározott aktussal egyetem csak a 13. században alapíttatott. 18 Az a körülmény, mely szerint a 13. század második felében már teljesen egyértelmű volt, hogy az egyetem létesítése az uralko12 Valószínűtlennek tartom — amit Jahrig vél, hogy a gottweigi bencés apátság számadás-könyvének ama bejegyzése, mely szerint: „Item istoanno [1453] non habuimus proprium medicum"fe\\.éÛQn azt jelentené, hogy a kolostoroknak általában és rendszeresen volt egyetemet végzett saját orvosuk. V.o. Jahrig, G. : Klösterliche Rechnungsbücher als Quelle für die Rolle der Medizin in monastischen Gemeinschaften des Spätmittelalters" In: Jahrb. des Inst. f. Geschichte der Med. der Robert Bosch-Stifiung, Bd. 9 (1990) p. 83. Éppen a kolostori terminológia az, ahol a medicus, doctor, physicus, chirurgus, minutor, cyrologus sőt balneator gyakran egymás helyett áll. Orvosdoktort többnyire csak az apáthoz hívtak szükség esetén konzíliumba. Egyetemi grádusú orvosról csak akkor lehet szólni, ha név szerint is ismerjük, illetve ha végzettségéről megbízható, egyértelmű adataink vannak. Egyetemi végzettségű orvosok nem gyakran láttak el orvosi feladatot kolostorokban. Inkább kivétel Johannes von Seligenstadt, aki 1469 és 1488 között 7 ízben volt a bécsi egyetem orvosi fakultásának dékánja. Rendszeresen látta el a gottweigi kolostor betegeit. A kolostor irataiban, mint a monostor,, saját orvosa" szerepel. Ld. Kühnel, H.: Mittelalterliche Heilkunde (Wien — Graz, 1965). p. 78. ,, Medicus monasterii... Item Johann medico nostro", továbbá Stadtarchiv Gottweig. Ebben az esetben éppúgy mint a nagynevű humanisták, Johann Tichtel vagy Johannes Cuspinianus klosterneuburgi orvos vizitjei alkalmából inkább konzíliumról, mint a kolostor betegeinek rendszeres orvosi ellátásáról lehet szó. 13 Michaud — Quantin, R: Universitas: expressions chi mouvemant conneunautaire dans moyen âge latin (Paris, 1970) és u.a. ,, Collectivités médiévales et institutions antiques" Miscellanea Mediaevalia (Berlin, 1962) pp. 239. 14 Denifle, H.: Die Entstehung der Universitäten des Mittelaltes bis 1400 (Berlin, 1885) p. 54. 15 V.o. Cobban, A.B.: 77?^ medieval universities: their development and organisation (London, 1975) pp. 34—5. 16 Rashdall, H.: i.m. p. 10. 17 Cobban, A.B.: i.m.; Nakdisi, G. : The Rise of Colleges: Institutions of learning in Islam and the West. (Edinburgh, 1981) Radcliff — Umstead, D. ed.: The University World. A Synoptic View of Higher Education in the Middle Ages and Renaissance (Pittsburgh, 1973), valamint Verger, J.: Les universités au moyen âge (Paris, 1975) 18 A kasztíliai egyetem Palenciában (1208—9., VIII. Alfons) Nápolyban (1224., II. Frigyes császár).
