Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Le Calloc'h, Bernard: Se peut-il qu'Alexandre Csoma de Kőrös soit mort d'une encephalite?

oreilles. Ils prescrivaient aussi un sac d'eau froide ou de glace à placer constamment sur son crâne et une compresse froide sur le front. Ce n'étaient pas vraiment des remèdes. Or, le docteur Campbell, lui, ne prescrit aucune de ces mesures, ni saignée, ni sangsues, ni compresse, ni sac de glace, et ceci alors que la saignée était le mode de traitement le plus banal qui fût. L'on administrait ensuite au patient un puissant laxatif, le plus souvent du calomel, et quelque médicament dérivatif à prendre en plusieurs fois, généralement sous la forme d'un bain de pied chaud et salé, ou d'un cataplasme à la farine de moutarde appliqué sur les jambes, ou encore de frictions des jarrets à la térébenthine, ou enfin de compresses chaudes à la poudre de cantharide. Dans les cas les plus graves, l'on avait recours aux vésicatoires appliqués sur les chevilles. Face à cet arsenal, Campbell n'ordonne ni bain de pied, ni cataplasme de moutarde, ni compresses de cantharide, et au matin du 9 avril, lorsqu' il se décide à utiliser un produit vesicant, c'est sur les tempes de Csoma qu'il l'applique, et non pas sur ses chevilles. Cela se passe en présence du docteur William Griffith qui paraît en avoir été d'accord, au moins tacitement. C'est seulement alors que le médecin britannique obtient de son ami hongrois qu'il absorbe un médicament. Mais quel est ce remède qui pourrait le sauver ? Un morceau desséché de racine de rhubarbe que le voyageur traîne avec lui depuis des années. C'est un laxatif doux et, dans le cas d'une encéphalite, ce n'est pas tout à fait inutile, puisque la maladie s'accompagne toujours de constipation. Il est douteux pourtant que cela ait pu en quoi que ce soit améliorer son état. C'était, en fait, l'équivalent d'un cautère sur une jambe de bois. Pour conclure, il est évident que ni l'examen attentif des symptômes ni celui du traitement -si tant est qu'on puisse parler ici de traitement-ne font apparaître quelque relation que ce soit avec l'encéphalite ou la méningite. Ce n'est certainement pas de l'une ou l'autre de ces maladies qu'est mort Alexandre Csoma de Kőrös. Bernard LE CALLOC'H 110 rue Montrenil 75011 Paris, France ÖSSZEFOGLALÁS Körösi Csoma Sándor 1842. április 11-én bekövetkező halálának oka — elterjedt nézetek szerint — mocsárláz lehetett. 1992-ben Marczell Péter történész a Heti Magyarországban publikált egy cikket, miszerint Körösi Csoma valószínűleg agyvelőgyulladásban, vagy pedig vírusos vagy bakteriális agyhártyagyulladásban halt meg. Marczell kalkuttai orvosokkal tanácskozva arra a követekeztetésre jutott, hogy a szúnyogcsípés által terjedő B arbovírussal lehet dolgunk. Bemard Le Calloc'h tudományos analízis alá vonja ezt a hipotézist, és megpróbálja megcáfolni azt. Az egyetlen fennmaradt dokumentum, amely a híres magyar utazó utolsó napjairól számol be, Archibald Campbell doktornak egy 1842. április 15-én kelt levele, amelyben leírja Körösi Csoma állapotát. Le Calloch'h összehasonlítja az ebben felsorolt tüneteket az agyvelő- és agyhártyagyulladás ismert tüneteivel, amelyeket 3 kategória alapján ismertet (általános, a szervre vonatkozó és gátlási szimptómák). Az összehasonlítás alapján világossá válik, hogy a Campbell által leírt tünetekből összesen pusztán 4 egyezik az agyvelőgyulladás felsorolt 35 szimptómájával: a láz, a fejfájás, a zavaros beszéd és az intellektuális fogyatékosság. Campbell ezeken a tüneteken kívül még olyanokat is ismertet, amelyek viszont teljesen ellentmondanak az agyvelő- és agyhártyagyulladást kísérőjelenségeknek. Körösi Csoma, aki egész életében zárkózott és hallgatag volt, április 7-én egy egész órán keresztül beszélt, pedig az agyvelőgyulladásnak a hallgatagság a tünete ; a betegnek továbbá lázrohamai voltak, amely szintén ellentmond az említett betegségre jellemző folyamatosan emelkedő láznak. Ezeken kívül még a beteg beesett arca, a sárgasága, és a vastagon nyálkás nyelve sem jellemzi az agyi szervek gyulladását.