Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Le Calloc'h, Bernard: Se peut-il qu'Alexandre Csoma de Kőrös soit mort d'une encephalite?

Marczell Péter véleményének ellentmond az is, hogy Körösi Csoma halálának idejében a patológia még gyerekcipőben járt és a bakteriológiai kutatások hiánya miatt Campbell nem is adhatott olyan egzakt kórtani leírást a magyar utazó betegségéről, amely alapján egy ilyen diagnózis megalapozott lehetne. Azon kívül Le Calloc'h az Orvostörténeti Közlemények 1989-90-es kötetében (5-32. p.) már kimutatta, hogy Indiában, Dardzsiling környékén azok a szúnyogok, amelyek a B arbovírust terjesztik, csak április után jelennek meg. Le Calloc'h — véleményét alátámasztva — még 5 ellenérvet sorol fel, amelyek bizonyítják Marczell hipotézisének megalapozatlanságát. 1842-ben a B arbovirus még nem terjedt el Indiában, csak Japánban ; a vírus okozta megbetegedés csak gyerekeknél fordult elő ; csak nyár derekán jelentkezett, és csak szárazság idején vált intenzívvé ; a B arbovirus főleg a kisagyat támadja meg. Le Calloc'h ezek után ismerteti azokat a kezelési módszereket, amelyeket Körösi Csoma idejében az orvosok alkalmaztak az agyi szervek gyulladása esetén, és megállapítja, hogy ezek közül Campbell egyet sem rendelt el a beteg gyógyulása érdekében. Mindezen érvek alapján Le Calloc'h megállapítja, hogy sem a Campbell által leírt szimptómák, sem a kezelés — amennyiben lehet erről beszélni — nem felelnek meg az agyvelő- vagy az agyhártyagyulladás tüneteinek és kezelési módszereinek, tehát Körösi Csoma Sándor nem ebben a betegségben hunyt el.