Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Pisztora, Ferenc: A „No-restraint” és az „Open-door” irányelveinek megvalósítási kísérletei és értékelése a hazai pszichiátriában

tal látogatott intézményben ugyanis — ahol minden betegnek televízióval, elegáns berendezéssel ellátott, hotelszintû különszoba állott a rendelkezésére — az andalúziai házaknál szokásos finom kovácsoltvas rácsozat fedte kívülről az ablakokat, ami természetesen nemcsak dekorációs, de egyben diszkrét biztonsági célokat is szolgált; a kijárati vastag üvegajtó automatikusan nyílott a távozni akaró előtt, ám a szembenlévő fülkében egy portáskisasszony ült, aki kétszer naponta megkapta azoknak a betegeknek a listáját, akiknek az állapotromlása nem tette kívánatossá az épületből való kilépésüket. Ilyenkor a kisasszony észrevétlenül megnyomott egy gombot, s az ajtó elektromos úton zárult. íme tehát, a „nyíltajtó" — a modern technikai kivitelezésben — itt is ugyanazt jelentette: vagyis volt, akinek kinyílt, volt, akinek éppen nem! Rendkívül csábító vállalkozás volna a hazai elmegyógyászat történetében részletesen végigkísérni és bemutatni a tágabb értelemben vett,,No-restraint '-rezsim térhódításának az állomásait az elmeügyi törvényhozásfejlődésében, — különös tekintettel a betegbeutalás, benntartás és kiengedés kodifikációjára, az elmebetegek ügyének magánjogi szabályozására stb. — a pszichiátria szervezési koncepcióiban, valamint a különféle intézmények (állami, közkórházi, magán stb.) ápolási és terápiás gyakorlatában, kiemelve az egyes történelmi szakaszokban észlelt jellegzetességeket. Hasonlóképpen tanulságos volna ismertetni a kényszernélküli kezelés sikereit és kudarcait, s küzdelmeit a ,,

restraint" időről-időre viszszahúzó erőivel. Minderre azonban most nincs lehetőség, megfelelő időkeret. Ehelyett befejezésképpen inkább azokról a ,,No-restraint '-el kapcsolatos, a pszichiátriatörténet során megfogalmazódott tanulságokról, pozitív tapasztalatokról és kritikai szempontokról kívánok szólni, amelyek a jelen számára is jelentőséggel bíró információkat hordoznak. I. Legelőször is megfontolandók Epstein L.-nak a kényszernélküli kezelés egy speciális formájáról, az ún. „ágykezelésről" mondott, de értelemszerűen az egész ,,no-restraint" szisztémára kiterjeszthető alábbi szavai: „Véleményem szerint csökkentheti, — ha nem is az értékét, de — a hitelét ennek a rendszernek a túlságig való felmagasztalása és még inkább a szükségen felüli vagy a nem a maga helyén való alkalmazása. '

w Valóban, a mai napig megfigyelhető az ezen kijelentésekben megjelölt első számú veszély, nevezetesen a „No-restraint "rő\ való túlzottan gyakori beszéd, annak felesleges túlhangsúlyozása, vagy túlzottan zajos propagandával, némi teatralitással, olykor exhibíciótól sem mentes megvalósítása és bemutatása, netán valódi szellemének kibontakoztatása helyett a formai, külsődleges elemek előtérbe állítása. Hollós I. már 1907-ben világosan és ironikus hangnemben szólt az eltévelyedés e káros formájáról: , „. .jóllehet a francia forradalom egyszer már kellő aplombbal szabadította fel az elmebetegeket, mégis mindmáig szüntelen tördelték és tördelik az elmebetegek bilincseit. Es bár Mayer Lajos már 1863-ban egész tisztán fejtette ki a ,No-restraint' elvét, mégis mindutalan újból és újból fedezik fel és dicsőítik a szabad kezelést. Nincs rendben valami ebben a meg nem szűnni akaró dicsőítésben és van valami hiba az elmegyógyintézetekben, hogy olyan hosszú ideig meg tudunk megmaradni a régi rossz mellett az olyan régi jóval szemben."

64 Egy másik tanulmányában 1909-ben, nyomatékkal megismétli e kritikáját: „Es ami még jellemzőbb, a szabad-kezelést még ma is — mindutalan újból és újból nagy meglepetéssel fel is fedezik. ' '

65 Avagy lehetséges, hogy sohasem lehet eleget beszélni a szabadkezelésről, s folyamatosan szükséges hangsúlyozni annak az előnyeit, tekintettel a fejlődésben észlelt megtorpanásokra, a megszokott sztereotípiák tehetetlenségi nyomatékára és a konzervativizmus, kényelem, lustaság visszahúzódó erőire? A , ,Nc-restraint ' ' semper reformanda volna? Erre is vannak adatok és észrevételek. 63 Epstein i. m. 1897b, p. 737. 64 Hollós L, „Régi és új elmegyógyító intézetek". Budapesti Orvosi Újság, 1907 49., p. 946 « Hollós i. m. 1909 48., p. 806; 49., p. 822