Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Pisztora, Ferenc: A „No-restraint” és az „Open-door” irányelveinek megvalósítási kísérletei és értékelése a hazai pszichiátriában
A rendszer beindításának már egész korai szakaszában, nem sokkal Ph. Pinel működésének fénykora után E. D. Esquirol-nak pl. 1818-ban jelentést kell tennie a minisztériumnak, hogy a kényszereszközöktől újra megszabadulhassanak a betegek. Ismeretes továbbá, hogy W. Tuke York városában 1796-ban humánus irányú elmegyógyintézetet létesített. Ennek ellenére azonban még 1815-ben is volt Angliában olyan nyilvános intézet hol kényszerszékek, vaskarikák — melyek a beteg nyakára voltak erősítve, s azt csak felállásra és leülésre képesítették — voltak divatban. 66 Megjegyzendő különben, hogy éppen Angliában — ott ahol egyébként a régi ,, restraint" megszüntetésére az első és leghatékonyabb intézkedés történt J. Conolly révén — tértek el az abszolút ,,No-restraint" doktriner keresztülviteléről a legpregnásabban, sőt bizonyos esetekben a mechanikai fékezés, a fizikai korlátozás orvosi, vagy sebészi célok érdekében történő alkalmazására még parlamenti határozatot is hoztak. A fejlődés egyenetlenségeire, zökkenőire Oláh G. is utalt: „A J. Conolly által inaugurált ,No-restraint' mindenütt tért hódított, bár kibontakozásában mindenütt feltartóztatva az ember természetében rejlő konzervativizmus által, mely minden újat, legyen annak abszolút előnye kézenfek\>ő, kételkedő idegenkedéssel fogad." 61 II. A második legfontosabb tanulság a ,,No-restraint" alkalmazásával kapcsolatban az, hogy ebből a még oly üdvös elvből sem szabad semmiféle fetisizált tabut, abszolút áthághatatlan szabályt gyártani a terápiás praxis számára. Epstein L. ,, A ,No-restraint' határáról '-címmel 1897-ben közzétett ragyogó tanulmányában — mely kétségkívül a bölcsesség adományáról tanúskodó ritka mértéktartásával és egyensúlyérzékével tűnik ki — iránymutatóan jelöli meg a ,, restraint",,No-restraint" kérdésben követendő helyes orvosi magatartás klasszikus normáit. A következőket írja többek között: nem hiszem, hogy helyes volna a zubbonyt mellőzni, amikor igénybevétele szükségesnek mutatkozik, és a beteg testi épségét, esetleg életét veszélyeztetni csak azért, hogy egy proklamált elv ellen ne vétsünk. Ha valahol, úgy az orvosi praxisban nincs helye az elvhajhászásnak és nem szabad jelszók után indulni. Ne alkossunk jelszókkal saját magunknak egy áttörhetetlen restraintet. Csak egy elvnek szabad és kell fennen uralkodnia, és ez az, hogy 'salus aegrorum maxima lex esto'. ' ' További direktívái: , ,Sit modus in rebus! — és akkor az ágykezeléstől le egészen a bepakolásig minden szer, minden eszköz, minden eljárás betegeink javára fog szolgálni. .. a sablonszerűség teljes kizárásával minden egyes esetet külön kell elbírálni, s a szükséghez, vagy a célszerűséghez, vagy a lehetőséghez képest kell eljárni." 68 A korlátozások és azok feloldásának a terápiás taktikájáról máig is érvényes megállapítások, s figyelemreméltó, bölcs tanácsok olvashatók továbbá Konrád J. lipótmezei igazgató főorvos — mellesleg a közigazgatási elmekórtan magántanára — 1915-ben megjelent könyvében: ,,A ,No-restraint'princípiumát nem kell agyonlovagolni, mert ez adott esetben csak a szerfelett üdvös elv kompromittálására vezethet. .. Az orvos modern felfogásától fögg ugyanis döntően, hogy a kényszereszköz .szükségből' legvégső szükséget csináljon! 69 Bölcsen szabályozta ezt egyébként az akkori közegészségi törvény, midőn 75. §-ában a következőképpen intézkedett: „Elmebetegeknél személyes korlátozások és kényszereszközök csak szükség esetében, a beteg és mások megóvására és csak orvosi rendelet folytán alkalmazJtatók, a szükség elenyésztével azonban haladéktalanul megszüntetendők. Ilyen értelemben adott alkalommal — pl. a saját testi sebeiket folytonosan dörzsölő, azokban vájkáló, vagy a kötszereiket állandóan letépő stb. betegek eseteiben — Konrád J. is a kesztyű, kézi muff, vagy a vászonzubbony meghatározott ideig való használatát vélte célszerűnek, sőt egyenesen elengedhetetlennek. Hasonlóan kivételes esetnek számított pl. a zubbony alkalmazására a szállítás is, amidőn a dühöngő beteget az úton másképp megfékezni nem lehetett. Mert lehetséges ugyan a beteg mellé rendelt megerősített ápolószemélyzettel, vagy esetleg (egyébként káros) kábítószerek folytonos alkalma66 Zsakó i. m. 1910, 35., p. 632; 36.. p. 648. 67 Oláh i. m. 1903a, pp 1—197 68 Epstein i. m. 1897b, p. 736 6y Konrád J., Az elmekórtan gyakorlatilag fontos tételei, tekintettel a közigatásra. Gyakorló és tiszti orvosok számára. (Második, átdolgozott és bővített kiadás). (Budapest 1915), p. 112.
