Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Vollmuth, Ralf: „Von den geschosszenen wunden". Die Behandlung von Schußwunden in deutschsprachigen chirurgischen Werken des 15. Jahrhunderts
Jch hab auch gesehen I dz einem ein büchßen klotz in seinen leib geschosszen ward in einer feldtschlacht I den er in seinem leib truog . iij. jor. vnnd der klotz was jm eben bey dem düttlin jngangen / vnd ward vnden in der weych geschnitten, als tyeffhat er sich in dreyen joren gesetzt, dißer was der herren von Straßburg soldener I der Odenwaelder genant. Vnd es begab sich vf ein zeyt dz er des Steines gewar ward in der syten. dann er sin vormols nitt als wol war het genommen / do schicket er noch den meisteren aie Straßburg, vnd als sye zuo jm komén I vnd griffen den büchßenklotz vnd aber mochten jn nitt gewinnen oder dorzuo kummen. noch langem rotschlag legten sye jm für ein armbrost dz man mit demjuob jn dritt dz die fuoßknecht derzeyt truogen im niderland I vnd hyesszent den der den klotz bey jm hat dz armbrost mitt demfuoß jndretten. Vnd als er das armbrost jn dratt / do greyff jm ein meister in die weych do er sich klagt I vnd greiff den klotz volkommenklich. do hyessz er jn dz armbrost wider ablosszen I vnd rüstett sein zeug zuo der handt I als scheermesser vnd was jm not wz I vnd hiessz jn wider das armbrost spannen wie vor / do kam der klotz aber herfür. Do greiff er mit den fingeren hinder den klotz I vnd schneid vff den klotz I vnd drucket mit den fingeren den klotz heruß. vnd genaß der also geschoßzen was. Dessz glich geschähe zuo marckgrof Baden eim der mit eim pfyl geschosszen was / den er lang bey jm getragen het / vnd ward von meister Hans vlrich zuo Baden geschnitten glich wie der mit dem klotz- Jch hab auch der glich eim fuoßknecht an eim schenckeV 41 geholffen der ein büchßen klotz dorinn hett." m Den letzten Abschnitt des 13. Kapitels bildet ein Unterkapitel über abgeschossene Gliedmaßen, wobei Hans von Gersdorff auch hier darauf achtet, daß die Wunde gereinigt und das Pulver ,,gelescht" wird. 149 Oberstabsarzt DR. RALF VOLLMUTH Institut für Geschichte der Medizin Oberer Neubergweg 10a D-97Ö74 Würzburg ÖSSZEFOGLALÁS A lőpor Kínából, feltehetőleg arab közvetítéssel került Európába. Őshazájában eredetileg az ünnepségek fényét emelő tűzijátékok elengedhetetlen alkotórésze volt, harci célokra viszonylag későn használták — az első időkben inkább afféle „pirotechnikai segédeszközként". A salétromból, foszforból és faszénből készült keverék európai elterjedése, harci célokra való felhasználása nem lokalizálható pontosan: első megjelenése Angliából (1326/27), a kontinensen Perugiából (1364), németföldön Regensburgból (1379) dokumentálható. E lőfegyverek még meglehetősen kezdetlegesek: 30—50 méteres lőtávolságukat és a hosszú utántöltési időt tekintve könnyű belátni, hogy használatukra jobbára az ütközet elején került sor, hiszen a későbbiekben mindkét fél saját katonáit is veszélyeztette volna. A kora középkor „klasszikus" fegyvere, a testbe jutott nyílhegy és lövedék eltávolítása mutatott ugyan némi rokonságot (sebnyílás növelése, adott esetben az idegen test ellenkező oldalon való kivezetése), a lőfegyverek által a sebbe került lőpor hatását, eltávolításának módját illetőleg azonban különböző nézetek, eljárások uralkodtak. Elég, ha Giovanni da Vigo (1460—1525) és Ambroise Paré (1510—1590) sebkezelési gyakorlatának ellentétére utalunk — a kronológia csak megerősíti a sebészettel kapcsolatos eljárások viszonylag konzervatív jellegét. 147 ,,schenckel" ] ,,schenchel" Original. 148 Gersdorff (1517), Bl. 40 r —42 r 149 Gersdorff (1517), Bl. 42 r
