Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

menyek vizsgálatával támasztja alá, mint pl. a bakteriológia vagy a klinikai orvostudomány kialakulása: ezekben a tudományágakban pedig immár az új, huszadik századi gondolkodásformák jelennek meg a színen. A végig izgalmas, gondolatébresztő könyv nem csak az amerikai, hanem az európai orvosi gondolkodás történetének vizsgálatához is nélkülözhetetlen, új támpontokat nyújt nekünk. Hadrovics Gábor Mahdihassan, S.: Alchemy and Sufism as Sister Cults of Immortality. Bait al-Hikmat — Hamdard Foundation Pakistan, Karachi, 1992. 93 p. A százéves, Hyderabad-i születésű biokémikus, Mahdihassan, hosszú élete során igen gazdag életművet alkotott: volt politikus, tudományos kutató, intézet- és programigazgató, gyógyszerész, kémikus, tanult Németországban és Angliában is. Tudományos és közéleti tevékenysége mellett történeti tárgyú munkákat is publikált. Mahdihassan e műveinek alapja a hatalmas, igen széles körből válogatott forrásanyag, jellemzője a logikus, kissé azonban túl lelkes előadásmód és a filozofikus következtetésekre való hajlam. A kiváló tudós jelen könyve az alkímia és a szufizmus — e misztikus iszlám filozófiai irányzat — közös eredetét igyekszik bizonyítani, elsősorban etimológiai vizsgálódások segítségével. A szerző szerint mind az alkímia, mind pedig a szufizmus — akár nevét, akár lényegét tekintjük — kínai eredetű, s mindkettő az örök ifjúság, az örök élet kultuszával függ össze. Különös és gyanúsan egyszerű gondolatmenetek vázolják, hogyan alakult ki az öregek kitevésének-megölésének szokásából az aszketizmus és a korai növényismeret, a növényismeretből az örök ifjúság kultusza, ebből pedig az alkímia, hogyan lett a kínai ,,Chin-I" gyógyszernévből arab közvetítéssel „khemeia", hogyan ismerhetők föl a taoizmus és a kínai monizmus alapvonásai a nyugati szufizmuson stb.. Ilyen, s ehhez hasonló bonyolult kérdések sorára ad meghökkentően egyértelmű válaszokat ez a rendkívül szórakoztató, ám sajnos nem a legkiválóbb angolsággal megírt munka, melyet bőséges, főként nyugati eredetű munkákra alapozott jegyzetapparátus is támogat. Magyar László Mutual Admiration, British and Dutch medicine around the time of the Glorious Revolution of 1688. Catalogue of an exhibition 28 September 1988 — 28 April 1989. Royal College of Physicians of London, London 1988. 40 p. III. Vilmos és II. Mária trónralépésének idején (1688—1689) megerősödött a kapcsolat a két ország (Anglia, Hollandia) között. így az évforduló megünneplésén felmerült az a gondolat, hogy a két ország orvostörténetét bemutatva kiállítást rendezzenek, melynek középpontjában az akkori orvostudomány kiemelkedő személyisége, Hermann Boerhaave (1688—1738) álljon. Hermann Boerhaave a 17. sz. legendás orvosa és tudósa, aki 38 évig tanított a leydeni egyetemen. Tisztelete az angol medicinában jól ismert. A brit hallgatók, akik nála tanultak, szintén nagyrabecsülték magasszintű tudását. A kiállítás anyaga III. Vilmos (1650—1702) korának időszakát öleli fel. A rendezők a következő hét témakört csoportosították: 1. A Királyi Orvosi Kamara a forradalom idején (1688) 2. Mária királynő és orvosa 3. Vilmos király és orvosa 4. Boerhaave életrajza (leydeni működésével) 5. Boerhaave és az orvostudomány 6. Boerhaave — botanika és kémia 7. Boerhaave angol tanítványai Értékes bibliográfia zárja a katalógust, amely segítséget nyújt mindazoknak, akik Hermann Boerhaave kutatással foglalkoznak. Somorjai Ferencné Püschel, E.: Die Menstruation und ihre Tabus. Ethnologische und kulturelle Bedeutung. Eine ethnomedizingeschichtliche Übersicht. Stuttgart — New York, Schattauer, 1988., 171 p. A címhez kapcsolódóan megállapíthatjuk, hogy tabuk nemcsak a női lét e kísérőjelenségéhez fűződnek, hanem maga a téma is tabunak számít. Talán ennek tudható be, hogy irodalma szinte egyáltalán nincs, holott különböző kultúrkörökben számtalan hiedelem övezi.