Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis
reforméit ti sok predestinációs tanával magyarázták. A járvány megfékezésére a helytartótanács utasítása alapján szigorúan megtiltották a Bercg megyei református papoknak, hogy az eleve elrendelésről prédikáljanak. 92 Ebben nyilván tudatos protestánsellenes propaganda, hangulatkeltés is volt azért, mert a források arról árulkodnak, hogy a rosszabb körülmények között élő nép közt, minden vallási elvakultságtól függetlenül is, igen nagy pusztítást vitt végbe a pestis. Szaniszló Zsigmond naplójából elsősorban csak arra kapunk választ, hogyan nem védekeztek a pestis ellen. Arról nincs említés, miként védekeztek. Nem lehet kizárni, hogy azért, ha kezdetleges eszközökkel is, de valami módon mégis megpróbálták megfékezni a ragályt. Eddigi ismereteink alapján azonban, látva az egyes esetek körüli óvintézkedések teljes hiányát, az a gyanúnk, hogy sehogyan sem. Ezt nevezhetnénk belenyugvásnak. Istenbe, a végzetbe vetett vakhitnek, de a kor, vagy szűkebben az unitárius közösség felfogásának, mentalitásának alaposabb ismerete nélkül, a források hiányában nehéz lenne ilyen kijelentésre vállalkozni. 93 A pestishez való viszonyulást befolyásolhatta egyfajta tehetetlenség és tudatlanság is. Az unitáriusok főleg polgárok, városlakók. Már ezzel is magyarázható lenne, hogy másképp viszonyultak a pestishez. Másik oka az lehet, hogy az unitárius központot, Tordát többé-kevésbé elkerülték a korábbi nagy pestisjárványok, így tulajdonképpen teljesen felkészületlenül érte őket 1709-ben a hatalmas erővel dühöngő járvány. A védekezés egységes megszervezését pedig az is nehezítette, hogy szétszórva, más-más falvakba telepítették le az egyes bujdosó családokat. S Szaniszló naplójában a gyakran szereplő vármegyegyűlésekről írva nemigen esik szó a pestisről, a helybeli védekezés megszervezéséről. A naplóban az egyetlen pestises óvintézkedés az, amit velük szemben alkalmaztak: 1710. június 9-én hiába ment Szaniszló „Ocsvára méltóságos generális Karolyi Sándor őnagyságához" instanciájukat beadni. Nem engedték hozzá, ahogy maga írja: „Nem lőtt admissiónk, hogy [mert] pestises helyt jártunk." (171. 1.) Szegény Szaniszló Zsigmondnak a borzalmas döghalál torkában végül Istenbe vetett hitén kívül aligha maradt más vigasza, reménysége: „Uramisten rejts el oltalmadnak szent szárnyai alatt!" (174. 1.) DOMOKOS KIS, M. A. H-1032. Budapest Zápor u. 59. ,,: Schultheisz, 135—136. 93 Ahogy Esze Tamás a Kuruc vitézek folyamodványai kapcsán írja: „Egyetlen olyan folyamodványra sem akadtunk eddig, amelyben csak halvány utalás is akadna a nagy nemzeti küzdelem drámájának egyik igen szomorú részletére: az utolsó évek borzalamas méretű pestis-járványára. Ez a szörnyű sajátos betegség ezer meg ezer embert ragadott el a hadseregből is, az ezredeket valósággal elnéptelenítette, s nagy területekről törölte el az embert. Az instanciákból jó képet kapunk a hosszú háború minden belső bajáról és nehézségétől, csak erről az egyről nincs semmi mondanivalójuk, talán azért is, mert a szabaáságharc hanyatlása idején megritkult a folyamodók népes tábora." (Esze T. 53—54.) 94 Pápai Páriz: Pax Corporis, 324—325.
