Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis

FÜGGELÉK SZANISZLÓ ZSIGMOND NAPLÓJÁBAN SZEREPLŐ PESTISES MEGBETEGEDÉSEK ÉS HALÁLESETEK 1709-1711 A feltüntetett dátumok gyakran későbbiek, mint a valóságban, később jegyezte föl Szaniszló naplójában, korábbi eseményekre utal vissza. Ilyen például 1710. július 28. Három pestisből felgyógyult gyermekéről egyszerre emlékezik meg. Nyilván nem egy napon gyógyult meg mindhárom. Vagy Bánházi Pálné családjának tragédiájáról egy helyen emlékezik meg. Itt azonban, amennyire lehetett, igyekeztem az eredeti idő szerint felsorolni az egyes eseteket. Az adatok hiányosak, nagyobb arányú felmérésre elégtelenek. A pestisnek egy mikroközösségben, egy családon, háztartáson, háznépen belüli terjedését —jelen esetben Szaniszló családjában — azonban igen jól mutatják. Egyes eseteket orvosi szemmel is részletesen, hitelesen ír le: szolgái és cselédei pestisbe esését, a betegség gyors lefolyását, melyet általában a halál fejezett be. A ragály terjedését jól ábrázolja, szinte egész családok kihalnak. Az egy családon belüli halálozás gyorsaságának és aránylag nagy számának legfőbb oka az összezártság és a rossz körülmények lehettek. Megélhetési gondokkal küszködtek, az ellátás és a beszerzés lehetőségei a pestis ellenére is szükségképpen itt-ott megtartott vásárok, sokadalmak és a pénzhiány (illetve a rossz pénz) miatt felélénkülő csereberelés mellett is igen rosszak voltak. Helyzetük az őket eltartó, elszállásoló helybeli lakosságnál aligha lehetett sokkal jobb, így rájuk, az erdélyi bujdosókra is érvényes Pápai Páriz. Ferenc megállapítása: „leggyakrabban a közrendben. kik alábbvaló étellel, itallal élnek, kezdődik el a pestis (Pápai Páriz: Pax Corporis, 324—325).