Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis

ratjal Meghadtam: bezárják magokat az várban egynehányon, az többi menjen ki, valakik azon kapuközött való házban voltak."

21 Egyik 1710-ben Károlyihoz írt, kissé csípős, keserű hangú levelében bírálja is Rákóczi ezt a rossz példát mutató, túlzott félelmét: „Bercsényi urat már Homonnán tul, az ungvári Krajnák felé nyomja az, pestis, — ott akar valahol feleségének sánczocskát építeni, és ugy a Tisza felé kerengve jâni az hadak közz.é, az kinek főtisztei is megbódultak s bujdosnak, s nyilván azt gondolják, hogy de regula is szokás, — mivel a Generális is azt cselekszi. "~

8 Maga a fejedelem sem mert 1710. január végén a falvakban szállni, s bár tél volt, a fagyos földön kellett hálnia, megelégedve a szél irányában fölállított védőfalakkal.

29 Hasonlóan töltötte a februárt és márciust is.

30 De az Erdélyből 1707-ben Magyarországra bujdosottak közül is voltak, akik háznépüket egyik helyről a másikra menekítették a pestis elől. Például Kemény László szenátornak és Samarjai Péter ítélőmesternek is a fejedelem „magok cselédinek — és nem személlyekben — Moldvában, a grassalópestis előtt való kiszállíttatását" megengedte.

31 Ügyükben még aznap levelet írt a moldvai vajdának, majd cselédjeik áttelepítését, az ehhez szükséges passust mellékelve, jóváhagyó levelet küld nekik.

32 Cserei pedig leírja, hogy Szebenből „a városi rendeknek a nagyjai, többen nyolcszáz famíliánál, mindeneket odahagyván, kijöttenek és széjjel, imide-amoda magokat elvonták. Az, ott levő magyar urak, fő- és nemes rendek is nagy bódulással kitakarodtanak."^ II. Károlyi Sándor is aggódhatott, hiszen felesége, Barkóczy Krisztina a legpestisesebb 1710-es év egy részét többnyire Olcsván töltötte. (Szatmár vármegyében. Apáti tőszomszédságában, a Károlyi birtokon.) Férjének gyakran küldött leveleiben számolt be az ottani hírekről: a pestis terjedéséről, a megbetegedésekről, halálesetekről és a védekezés módjairól, az általa életbe léptetett óvintézkedésekről: Első jelentését 1710. június 27-én küldi Olcsváról: „Itt jol lehet most nem mondanak ujab Pestiseseket hanem az korcsmaros nem holt meg a ki tegnap elöt betegedet vala meg mind az által en csak el végeztem magamban az olcsvaiakot egeszlen által költöztetem az Szállásokra Apátira sem az Dögösseg it az udvar tajan nem anyira forog s az cselédimmel való Torsalkodas sem leszen hanem az. a leg nagyob Is27 Arch. R. I. 6., 441-442. 28 1710. júl. 27. Süly. Rákóczi Károlyinak. Arch. R. I. 3., 292. Bercsényi bujdosásáról Rákóczi az Emlékiratokban is megemlékezik. R. F. Vall. eml., 399. Bercsényi Kassán például igen szigorú, a kor viszonyai szerint is túlzó intézkedéseket akart életbe léptetni, hogy aki egy fertőzött házba bemegy vagy onnan ki mer jönni, azt irgalom nélkül le kell lőni, vagyonát a betegek javára el kell kobozni. Ehhez a városi tanács nem járult hozzá. (Wiek B., 14.) De ez nem jelenti azt, hogy a szükséges intézkedéseket a város nem tette meg: 1710. május 16-án minden templomban kihirdettek egy — a kor viszonyaihoz képest korszerűnek mondható pestis-utasítást: „/. Ha valamelly személy betegségbe talált esni, mingyart insinuallya magát Doctor és Patikarus uraméknak sőt betegségét ne titkolja, azért nem üzettetik ki. 2. Ha penigh ollyan, miserabi lis Persona volna, hogy szegénysége miat az orvosságért nem fizethetne in commissis van aáva az N. varos Patihántsanak, hogy az olyatinoknak pénz nélkül orvosságot adgyon. 3. Minden Templom ajtajánál Egy Egy Pyxis tartassék avégre, hogy abba a szegény Enberek szennára tessék az keresztényeknek alamizsnát contribualni, és ha az ollyaten szegény Ember talál megh halalozni, annak temetésére propostionate az kölcségh a menyire lehet forditassék." (Wiek B., 9.) 29 R. F. Vall, eml., 393. ,ü Uo. 396. 31 1710. aug. 8. Szerencs. Rákóczy Vay Ádámnak. Arch. R. I. 3.. 491. <

2 Uo. 33 Cserei, 443—444.