Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Kis, Domokos: Az erdélyi bujdosók és a pestis
De olyan is akadt, aki meggyógyult. Zsuzsa lánya többször is megkapta. „Neki és Katinak [leányának K. D.] eloszlott az mirigyek. Katinak pokolvara is volt. Albertnek [fiának] kifokatt az mirigye; pokolvara is igen nagy volt." (174. 1.) Ezekből az esetekből kitűnik, hogy a pestis valóban egy-két nap alatt végzett áldozatával. Gyakran előfordult, hogy valaki többször megkapta. 24 Szerencsés esetben kifakad a daganat, megszabadulva ezáltal a ragálytól. De mindez — a pestis szerencsés elkerülése, vagy az abból való felgyógyulás — csak magától. Isten akaratából történt így? Szaniszlé) Zsigmond leírásaiban óvintézkedésről nem esik szó. Valóban, védekeztek-e egyáltalán — s ha igen, hogyan — az egyes emberek a pestis ellen? * Ekkor már a pestis elleni védekezésnek bizonyos körökben megvoltak a kialakult módjai. Ezeknek egyik legjobb összefoglalója Vay Ádám feleségének, Zay Annának 1719-ben írt Herbáriumában található, „Pestis ellen való orvosságok Regulái" cím alatt, melyek a következők: „§ 395. Pestis ellen való orvosságok Regulái. I. A pestisnek el közelíttését halván, azonnal mennél hamarébb távollyabb menedék helyre Kell menni; és onnan sók üdő múlva a Pestisnek meg szünése utánn Kell viszsz.a menni e szerént: Cito, Procul, Tarde. II. Régula: A pestises Emberekkel lévő társalkodási teliyességgel el kell kereülni, azért sem Level, sem pedig akármely dolog, és Személy béli közösülést, nem-kell tenni hirtelen avagy flistelés nélkül, azt bizonyíttya Hetruriának fö-Hertzege, ki egész Tartományát a Pestis ellen megtartotta, mikor körös környül nagj mértékben egész olasz országban uralkodnék a Pestis, azért mind a Templomban, mind a Pestises Háznál lévő Tartományokban meg jelentette, hogy a Pestises Emberekkel való társolkodást el Kell hagjni, melyre nézve ez három Regulákat meg-kell tartani. III. Régula: Ha ki fel kél reggel, mind addig Házából ki ne mennyen, mig a Következendő orvosságokkal, avagj azok közül tsak egjikkelis nem él. " 25 I. Zay Anna saját bőrén is tapasztalta a pestis előli menekülés viszontagságait: „ . . . az rettenetes infectioban ollyan kedvetlen ezen az országon az ember, mintha mind gyászban járna." „En mind cseledestől mezőről mezőre bujdosom, a pestis mia Securitast nem találván nekik" — írja 1710. június 17-én férje, Vay Ádám Károlyi Sándornak. 26 Aki tehette, hasonlóan cselekedett. A pestistől már-már hisztérikusan rettegő Bercsényi a pestis terjedését és a szörnyű betegség következtében kialakuló pánikot jól érzékeltetve bajba jutott feleségéről számol be 1709. december 21-én (Peklinben) kelt levelében: „Nekem, Fölséges Uram, valóban búmra való hirem gyütt ez éjjel; már Unghvártt, nemcsak az városon, de már az várban is bent az pestis; valami átkozott hajdú lopott valami rongyot az pestises házaktul, — az vitte bé. Majd kétségben-esett levelet vettem szegény feleségemnek. Nem tud kiszabadulni, addig piszmog és válogat az helyben; most panaszolja, hogy minden embernek találnak helt: csak ő oly elhagyatott, hogy tudván, már az Krajnyámon is, nemcsak Dubováczon van pestis, — mégsem tud hová menni. Megírtam: ugyan az Istenért, menjen akárhová az országban, — nem kell neki assignatio, akár Szinnára, akár Munkácsra, akár ide; hiszen, ha élünk: együtt éljünk, ha halunk: együtt haljunk, úgy is rajtunk Istenünk itileti; még azért, hogy két cselédje megholt — Isten megtarthatja. Légyen Isten aka24 Thaly 25. sz. Bagossy László ezredes, Eperjes parancsnoka például háromszor kapta meg és gyógyult ki belőle, 1. uo. 25 Zay Anna: Herbárium, 114. 26 Károlyi lt. Lad. Da. 1710. júl. 7 A, 7 B.
