Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
A 266/1804. pörben a házasemberen a leány tett erőszakot: „/...] a Leány maga indulattyábol hozzám adta magát. " Máshol így beszélt: „/.../ a Leány utánnam járt mindenekben. " A 269 /1807. pörben a férfi ezt vallotta a nőről: „/...] tőle nem menekedhettem, mert mindég hozzám járt [...] és nyakamról el nem verhetvén, erőszakkal mellém feküdt az ágyba. " A 282/1824. pörben a feleség és a szerető nő harca folyt egyazon férfiért. A nők összemarakodtak. A szerető így vallott: „[...] a'felesége Bitskával nékem esett, hogy fölhasít [...] én [a padlásról] lementem, de akkor megint nekem jött A ratsiné [...] Ugy váljál a'mint esett a ' dolog, mert te rajta men vén A ratsinén, rútul meg karmoltad, vérezted [...]" A 316 /1757. pörben a férj ezt panaszolta a felesége nemi aktivitásáról: „/...] ö azt akarta volna: hogy éjjel kéczer s. háromszoris tettem volna néki. " Amikor a 318/1768. pörben az asszonynak nem lett a férjétől gyermeke és ő magát termékenynek érezte, aktivitása egy másik férfi ágyába vitte. A bíróságon így vallott róla: „[...] meg akartam próbálni, ha lész e' tőlle gyermekem vagy sem?" Ha a csábítás, erőszak nem segített, általában jött a fondorlat. A női nemi aktivitásra az is jellemző, hogy a kiválasztott férfi megnyeréséért ádáz, több „fronton" is folyó küzdelmet folytattak, és ebben később vesztették el a türelmüket, mint hasonló helyzetben a férfiak. 3. FÖLDÍSZÍTÉS ÉS MEGGYALÁZÁS Az általunk vizsgált feudalizmus kori bűnpörökben gyakran visszatérő jelenség a már említett párta és főkötő. Az ezekkel történő „földíszítés" szexuális vonatkozású is, mivel az első a szüzességet, a második a szüzesség elvesztését, az asszonnyá válást jelképezi. Ezek a szimbólumok társadalmi jelképekké váltak. A nárcisztikus megnyilvánulások így alakultak általános népszokássá. A mások földíszítettsége, a látvány a többi emberben ingert vált ki, ezért ennek elérése céljából nemcsak öndíszítést végzünk, hanem társainkat is fölékesítjük. Ha a fölékesítés büntetést szolgál, amelyre pőréinkből több példát ismerünk, dühöt és szadisztikus cselekedetet provokál; ugyanakkor a bűnhődőben a meggyalázás lelki traumát okoz: elszakadást a társaktól. FÖLDÍSZÍTÉS Ez a cselekedet a legékesebben a 183/1766. pörben, a „vadházasságkötés" során nyilvánult meg. A történet az ismert alakoskodó népi színjátékot idézi. (Párhuzamát lásd: Ujváry Zoltán: „Játék és maszk. "Dramatikus népszokások. II. k. Debrecen, 1983.) Egy templomi katolikus esketési szertartást majmoltak a pörbeli kocsmában, ahol egy párt „összeadtak". A „pap" magát és a környezetét díszítette föl. A segítők a „menyasszonyt" látták el főkötővel: „[...] egy Szabatkai Csikós = egy vajút hozót à házban, arra ültették s — azon kötöttem bé à [leány] feit [...[ Horváth Pista Szegedi lakos nádbúi egy keresztet csinált, azt az A sztalra tette, à mellé egy kis kenyeret, nyakába egy kender hámot, magára egy lepedőt [...] ismét egy könyvet két kezében [.. ./"tartott. (Ahol a vályú a templomi pad, a kenyér pedig nyilvánvalóan az ostya, vagyis az „Úr teste", nyakában a kenderhám a papi stóla, a lepedő a reverenda vagy papi ing, míg a könyv a Biblia szimbóluma volt.) A vallás egyes szertartásait majmoló színjáték gyakori volt a nép között és többnyire valamilyen csúfondáros „földíszítés" jellemezte. A 4/1749. pörben a kocsmabeli társaság részegeskedvén, az egyik legény az „/.../ Ur Csikóssának pályinkál töltvén az felyére ekképpen: Keresztellek tégedet a Jesus Kristusnak kissebbik fiának, mert én az öregbik fia vagyok [...]" Itt a meggyalázás a büdös pálinkával való leöntés volt. A fölcicomázás másik példája a jegyajándék, ill. szerelmi zálogadás volt, amely a mai napig széles körben elterjedt szokás. Tárkány Szűcs Ernő írta: „A jegy adása az elígérkezés bizonyságaként kötelező volt /.../ A jelek egy részét nyilvánosan is viselni kellett [.../"' 1 Tárkány Sz. E. 1981. 330—331.
