Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

A 205 /1756. pörben a férfi elmondotta, hogy „Ingvállat, keszkenőt, s egyébb holmi aprólékos jószágotis adtam néki [.../" [ti. a szeretőjének]. A 200/1755. pörben a nő beszélte, hogy milyen szerelmi ajándékot készített a szeretőjének: „/...] egy selyemmel varrott s. v. gattya madzagot adtam néki. " MEGKOSZORÚZÁS A következő bűnpörökben a „földíszítés" társadalmi méretű megszégyenítést jelentett. Ez a jelenség is közismert volt. Tárkány Szűcs Ernő Mikulik Józsefre hivatkozva írta, hogy „A 18. században a városokban, főleg protestáns környezetben valóságos vallatásnak (szüzességi vizsgálat) vetették alá a fiatalokat [...] Rozsnyón pl. egy jegyespárt már nem találtak ártatlannak, ezért arra ítélték őket, hogy a becstelenség jelvényével, nyakukban szalmakötéllel menjenek az esküvőre [.. .J"

2 Az ágyas nőkről szólva, Kardos Lászlóra, hivatkozva említi, hogy „Bakonycsernyén az ilyen lányt régen szalmakoszorú alatt adták férjhez, ha végül erre adta a fejét. Magyary-Kossa Gyula írta: „A paráználkodásnak legenyhébb büntetése az volt, hogy a paráználkodó párokat megszégyenítő módon összeeskették s azután a városból kiutasították. "

4 Ugyancsak ő írta: „Gyakran megtörtént, hogy a »förtelmes szemelyek« fejére szalmakoszorút helyeztek vagy pacalt kötöttek a nyakukba s a hóhér így vesszőzte ki őket a városból. Esetleg az utca népe — ha nem rokonszenvezett a deliquenssel — sarat és mindenféle piszkos hulladékot dobált rájuk /...] "

5 Lábjegyzetében írta, hogy „[...] az angol köznép sarat és ganéjt f...] dobált menetközben a kéjnőkre. "

6 (Ez már a váladékkal, undokságokkal való meggyalázás, „fölékesítés" témakörét is érinti.) „A toll- vagy szalmakoszorúval való megbélyegzés szintén igen régi büntetésmódja a feslett életű nőknek, úgy nálunk, mint a külföldön, mely sok helyütt egész a 19. század közepéig fennmaradt."

1 A következő példa szintén szalmakoszorúzásról szól: „Szennyesi Katalin házát, mivelhogy ottan férfiakkal dorbézolt, lebontották, őt magát megszalmakoszorúzták, s a városból kikergették. Az alábbi példákban kendőnek, ill. lepedőnek jutott a „felékesítő meggyalázás" szerepe. Harsányi Györgyöt stuprum violentum

9 miatt fővételre ítélték: „/...] a leány pedig többé pártát nem viselhet, hanem gyolcsot kössön a fejére [.. ./"

10 Gyulán a „[...] »legenyek után járó« leányokat a templomban »az egész nép előtt« egy kőre állították és letakarták lepedővel" — írta Kósa László.

11 Magyary-Kossa Gyula a következő megszégyenítésekről írt: „Szandra Mária, habár leány volt, keszkenőt kötött a fejére és a »Bika ház«-nál a katonákkal arcátlanul viselkedett, ezért 36 pálcát kapott, szarvat tettek a fejére s a hóhér kíséretében végigvitték a városon, honnan azután száműzték j.. .J"

n „Kis Katalint paráználkodásért a mester megverte, egy hétig csöngetyűs szarvakat hordott a fején s a városból kiverték [...] egy kikapós leánynak kosszarvakat kötöttek a fejére, a hóhérral megverették s a városból kikergették. "

13 A 134 /1765. pörben, amikor a megesett lány megszült Szegváron, és „[...] midőn két heti gyermek ágyban voltam [...]" — vallotta — a katolikus pap kiküldötte érte a bábát, hogy jelenjen meg a lány a misén. „[...] mennék, hiszem még ki sem tisztultam; de csak el kellett mennem [...]" — panaszolta a leány, majd így 2 Mikulik J. 1885. 113—114. 3 Tárkány Sz. E. 1981. 285. 4 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1: 192. 5 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1: 210—211. 6 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1: 211., a 72. jegyzet. 7 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1:212. 8 Magyary-Kossa Gy. 1929. 4: 101. 9 Stuprum violentum = nemi erőszak. 10 Magyary-Kossa Gy. 1929.4: 101. 11 Kósa L. 1979. 120. 12 Magyary-Kossa Gy. 1929. 4: 101. 13 Magyary-Kossa Gy. 1929. 4: 101.