Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
A 116/1755. pörben: „/•..] együtt lévén az Leánnyal akkor a kezemet, vagyis tenyeremet ki tettem az asztalra és a leány bele vágta tenyerét s. úgy akkor mondottam: Nó azt lánya [látja] Kjentek, hogy bé ata a kezét [...] Senki ne bántsa, mert már a kezét bé adta [...]" A 138/1766. pörben a bíró azt kérdezte, hogy „ Valóé hogy a' [leány] kezétis bé vetted es el gyűrűzted?" A 161 /1778. pörben a terhes leányt a szeretője szintén „/.../ el gyűrűzte, mondván akar van nagy hasam, akar nincs cl veszem [...]" A nők nemi aktivitása abban is megnyilvánult, hogy a házassági ígéretet ők maguk igyekeztek kizsarolni a szeretőjüktől. (A két utóbbi pör esetében érdemei még fölfigyelnünk a nép körében a jegygyűrű korai megjelenésére!) A 129/1766. pörben a vizsgáló kérdezte a gyanúsítottól: „Bé adtadé a kezedet néki? Való én unszoltam, hogy vegye bé a' kezemet; de bé nem vette. " A 165 /1783. pörben a cserbenhagyott, terhes kislány azzal indokolta vétkét, hogy a mátkája a „Kezemet is bé vette. " A FŐKÖTŐ A kialakult népi szokásjogban a női főkötőnek szimbolikus jelentése volt. Azt a nőt, akinek a fejét bekötötték, lefoglalták egy férfi számára. Az asszonnyá válás látható külső jele volt, ha a nő főkötőt viselt. Ez a szimbólum kifejezte, hogy vőlegénye vagy férje van, és más férfi számára hozzáférhetetlen. Ezekről így írt Tárkány Szűcs Ernő: „A menyasszony kontyolásának (bekontyolás) a szertartása nemcsak a fejbekötést foglalta magába, hanem a fiatalasszony egész külső átváltozását is: elvették leányságának a jelét, a koszorút, a pártát, haját kontyba kötötték, rá főkötőt, fejfáíyolt vagy kendőt tettek, és ugyanakkor át is öltöztették. A lányt szimbolikusan a kontyolással vették fel az asszonyok közösségeibe, menyecskét csináltak a lányból. ' n9 A 34/1790. pörben olvasható, „[...] hogy Kiszi Istvántól meg esvén bé Kötöttem a fejemet. "A 115/1755. pörben kérdezték az asszonytól: „ VanéFérjed? Nincs, hanem hogyRácz Miklóssal elestem akkor kötötték bé fejemet. " Vagyis, a fejbekötéshez elég volt, ha a lány elvesztette a szüzességét. A 120/ 17:5b. pörben a nő vallotta: „/.../ à fejemetis azért kötötték bé Leány koromba [..]", mert paráználkodáson kapták. A 183/1766. pörben számon kérték, hogy „Miért kötötted be a fett mikor láttad hogy leány?" A 184/1777. pörben a 21 éves lány béressel közösült. Ezután „/.../ kötötték bé fejemet [..]" A 230/1766. pörben egy kisújszállási asszony elhagyta a férjet és Vásárhelyre jött. „/...] Midőn érkeztem a ' Vásárhelyi határba, à fökötömet elhajítottam [...]" — vallotta. Itt érjük tetten a fölkínálkozást, amikor a szimbólumai elvetette, ugyanis a főkötő levétele (máskor a jegygyűrű eldugása) a tilalom föloldásának jele: viselője szabaddá vált mások számára; ékességétől való önfosztást végzett. Ez a legfinomabb formája a fölajánlkozásnak, mintegy jelképes felkínálkozás volt a férfiak számára. A 388/1818. pörben olvashatjuk: „[...] pártájából ki-vetkőzvén [...[" Pártát a szüzek viseltek. A leány tisztességtelenül elveszítette az ártatlanságát, fölajánlkozott mások prédájára. CSÁBÍTÁS A fölkínálkozás egyik szélsőséges megnyilvánulása a csábítás is. Mindkét nemre jellemzőnek tartjuk. Állatetológiai megfigyelések szerint, a nőstények tüzelésekor maguk keresik meg a párjukat és kezdeményezik vele a közösülést. A 74/1836. pörben a férfi ajánlotta egy nőnek, hogy „[...] ha tőle gyermeke lenne 50 forintul vagy egy tehénnel fogja megjutalmazni. " A 236/1769. pörben az asszonyt elcsábították a férjétől. így vallott: /.../ én az Uramat mindég Szerettem, ezen tselckedelre mind az által tsak azért atiam magamat, hogy el amiiotl az rosz Czigány [. ..["A 240/1774. pörben a menyasszony vallotta: „[...] az Legény a Lakodalomban le vett lábamrúl [...]", ezért megcsalta újdonsült férjet. A 282/1824. pörben a nő panaszolta szeretőjéről: „[...] Levett a' lobomról, 's úgv lett tőle Gyermekem [...[" 2Í) Tárkány Sz. E. 1981. 399.
