Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
gr. Andrássy István 229 , Almásy Pál 230 , Felsőbüki Nagy József (1788) 231 . A XIX. században pedig nagykeresztes: gr. Andrássy Gyula (1867) 232 , kiskeresztes: Jókai Mór (1876) 233 és Munkácsy Mihály (1896) 234 . A Monarchia felbomlásakor, 1918-ban megszűnt a nagy múltú Rend adományozása, de az 1938-as Szent István jubileumi évben Horthy kormányzó megújította. Az ő idejében azonban csak néhány ember kapta meg ezt a kitüntetést 235 , mindhárom esetben nagykeresztet m : gr. Teleki Pál (1940) 237 , Uray István (1943) és Serédi Jusztinián (1944) 238 . A középkorban közel 300 évig létezett a Szent-Király Keresztesei Esztergomi Rendje, az újkorban 180 éven át kitüntetésként adományozták a Szent István Rendet. Mennyire ismerte Mária Terézia, mennyire ismerték tanácsosai a stefaniták történetét, nem tudjuk, de a királynő kifejezetten megújította a kitüntetésként adományozott rendet, melyet bizonyára a szerzetesrend jogutódjának tekintett, pedig a rendbe történő, király által kitüntetésként adományozott felvétel lényegében különbözött egy szerzetesrendbe történő felvételtől. Mária Terézia királynőhöz hasonlóan járt el a porosz király, amikor kitüntetésként adományozta a johannita rend nyolcágú keresztjét, miután a (katolikus) máltai lovagrend protestáns ága, a Balley Brandenburg 181 l-ben önként feloszlott, hogy vagyona a Napóleon elleni harc rendelkezésére álljon. 1854-ben, az akkor még élő johannita lovagok újjáélesztették a Balley Brandenburgot, amely mindmáig virul. BOROVICZÉNY KÁROLY-GYÖRGY, M. D. Britzinger Strasse 30 D —7800 Freiburg/Br, BRD ZUSAMMENFASSUNG Der Hospitalsorden der Stefaniter, der erste ungarische Orden, der in der Mitte des 12. Jahrhunderts gegründet wurde und bis Mitte des 15. Jahrhunderts nachweisbar ist, geriet seither in Vergessenheit bzw. wurde falscherweise der Johannitern zugeordnet. Erst 1968 machte sich der Autor, einem Hinweis des bekannten Mediävisten Kaspar Elm folgend, daran, ihr für die wissenschaftliche Welt wiederzuentdecken. Die Arbeit besteht aus zwei Teilen. Der Textteil enthält mehrere Abbildungen und Karten (Landkarten und Stadtpläne), auf die in dieser Zusammenfassung verwiesen wird. In einem Anhang sind jene Urkunden aufgelistet, die zur Erstellung des Textes herangezogen wurden, zuerst die von den Stefanitern selbs ausgestellten, dann die an sie, oder sie erwähnenden, zuletzt andere, zum Verständnis ihrer Geschichte erforderliche Urkunden. Das Verzeichnis am Ende des Texteiles enthält die einschlägige Literatur, während am Ende des Anhanges die benützten Urkundeneditionen aufgelistet werden. Als 1147 Teilnehmer des zweiten Kreuzzuges durch Ungarn zogen, befreundete sich einer der Anführer, der französische König Ludwig VII. (le Jeune, 1137—1180) mit dem ungarischen König Géza II. (1141— 229 |1812—02—22; borsodi főispán, 1766 gr.; lásd Nagy I. (1857) 1:40 230 forradalmi tevékenységéért 1864—1867 között börtönben volt; lásd Benda (1983) pp 3:732, 740 231 fi 801—12—25 Röjtök; 1795 királyi személynök, 1796 Pest megyei főispánhelyettes; lásd Nagy I. (1861) pp 8:37f 232 *i823—03—08 Oláhpatak, 11890—02—18 Volosca/Fiume; v. b. 1.1., 1848-as debreceni kormány követe, in effigie felakasztották, lovassági tábornok, zempléni főispán, m. kir. miniszterelnök, nádorhelyettes, közös külügy-, majd pénzügyminiszter, aranygyapjas és máltai lovag; lásd Gudenus (1990) pp l:48f 233 *1825 Komárom, f 1904—05—05 Budapest; író, 1848-as forradalmár, 1867 képviselő, majd akadémiai és felsőházi tag; lásd Nagy I. (1859) p 5:348 234 * ! 844 _ ! o_ 10, y 1900—05—01 ; festőművész 235 Pandula (1989) pp 17 236 Procházka (1979) p 4:223 237 * 1879—11 —01 Budapest, fi941—04—03 Budapest; 1919 m. kir. külügyminiszter, 1920—1921 m. kir. miniszterelnök, 1938 m. kir. kultuszminiszter, 1939 m. kir. miniszterelnök; lásd Benda (1983) pp 3:847—980 238 •(• 1945—03—26; 1927 bíboros hercegprímás; lásd Benda (1983) pp 3:905, 4:1017
