Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
A 23/1838. pörben az anya szándékosan megszakította a már félidős terhességét és belehalt. „A 'Magzat mely ruhába takargatva ugyantsak az A nya által, ágya Szalmájában a ' körűi lévők által fedeztetett fel [...]", mint nem az e világi és nem az „üdvösséges életre" szült, hanem pokolra szánt gyermek került elrejtésre. A 375 /1780. pörben az asszony szülésénél segítkező sorstárs előbb így beszél: „[...] ha hat lésszenis én ugy ell takarétom, hogy soha senki meg nem fogja tudni. " Később pontosan megfogalmazta, hogy „kire" gondolt: „/...] eő azt ell takaríttya, hogy a főid sem tudgya megh. " Már eddig is több példa bizonyította azt, hogy a gyermekvesztések során a legjobban az ikrek voltak veszélyben. Markos Gyöngyi írta Makóról: „Óvakodtak az asszonyok a két gyerektől, azért, mert egy gyermeket is nehéz volt fölnevelni, nemhogy kettőt. A 385/1808. pörben az anya így vallott: „/..,] Efél után [...] ki mentem az udvarba lévő Istáló mellé, és ottan szültem el mind a két Magzatomat. " Ezután megtudjuk, hogy nem ásta el az ikreket, egyelőre a jószágok sem ették meg, hanem „/...] a szegény ártatlan és eleven szüleményeit kegyetlenül a szomszédok udvarába által vettette, és az által is, nem külömben az éjjeli hideg üdöben oda kint mezítelenül hagyva azokat mégis őlltte. " Ha tehát a földnek nem merte adni őket, vajon kinek szánta magzatait? Állatok martalékának, vagy megfagyásra, emberhez nem méltó halálra, azaz pokolra. Más fejezetünkben szóltunk az embert megszemélyesítő báburól. Itt azt az általános népi szokást említjük vele kapcsolatban, ahogy a 385/1808. pörben az asszony megszabadult nemkívánatos gyermekeitől, azaz átdobta őket a szomszédba. Róheim Géza írta a tavaszi ünnepkörhöz kötött kisze, ill. különböző bábuktól való megszabadulásról: Nógrád és Hont megyében virágvasárnapon „Egy szalmából és rongyokból készült bábut nagy örömujjongással kivisznek a falu határáig és ott átdobják a szomszéd falu területére. Az ujjongás mindannak a bajnak szól, amelytől a kisze kihajításával megszabadulnak. Akár a pokolra szánt gyerek, a kisze egyik megjelenési formája, jelentése is a „halál képmása". Amikor az ikreket szült asszony megszabadult súlyos lelki terhet jelentő gyermekeitől; amikor a kiszebábut átdobták a szomszéd határba és ezáltal felszabadultak, olyan volt, mint a születéskor az elszakadás érzése, vagyis a belőle kiszakadtnak volt csak megrázkódtatás, az anya számára viszont a teher letételét, megkönnyebbülést jelentett. Róheim írta: „A születési trauma azonban nemcsak a veszedelem, hanem a leküzdött, elmúlt veszedelem és félelmet megszüntető hatása szorosan kapcsolatos ennek a megkönnyebbülésnek érzetével. '^ 6 László Gyula írta, hogy a jakutoknál és a magyaroknál, amikor a fiúgyermeket keresztelni viszik, „[...] az újszülött kezébe földet s mezei munkára való szerszámot adnak". 91 Vagyis, ezt az utódot életre szánják, a Föld-Anyával megáldják. A pokolra ítélt újszülött szájába viszont ganét tömnek, pervátába, kútba, tóba, szomszédba stb. vetik. A 394/1825. pörben, amikor az anya az elszült gyermek köldökzsinórját rosszul kötötte el, és elvérezve meghalt, ezután a tanyapitvarban „[...] minden emberi, annál inkább Szülei érzékenység nélkül garabolyba téve, egy Szegre fel-akasztotta. " Ez a föld és ég közötti semleges területen való lebegés, a kitaszítás tipikus példája. Befogadó hely: föld, állat nincs, csak búvóhely, az elrejtés ténye. Ez zajlik le azoknál az eseteknél is, amikor az elszült gyermeket jól bepólyázzák, hogy senki ne lássa, azután a rothadással nem törődve, napokig az ágyban, a párna alatt rejtegetik, vagy a kuckóban, ládában stb. tartják. Ha jól elássák, esetleg az emberi számonkérés elől is megmenekülhettek volna. Az emberi törvénynél azonban nagyobb szerepet kapott a mitikus felelősségre vonástól való félelmük. Katona Imre kéziratunk széljegyzeteként megjegyezte, hogy „Schram Ferenc sok 19. századi adatot talált rá, hogy a leányanyák a Galga-mentén párnákat raktak csecsemőikre; a halotti anyakönyvi bejegyzések tele vannak fulladásos halállal. " 94 Markos Gy. 1986. 36. 95 Róheim G. 1925. 240. 96 Róheim G. 1925. 243. 97 László Gy. 1944. 253.
