Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

Tudjuk, hogy a két gyermek, azaz ikrek születése szerencsétlenséget jelentett a legtöbb népnél és egyikéi elpusztították. Itt az ármánykodás e szokást jelölhette. A holtakat ügyetlenül visszaadták a Föld-Anyának, aki termékenységével újra életet adott nekik két fa alakjában, majd a Föld-Isten életereje végül ismét hús-vér gyermeket szült. Vagyis ismét visszatérhetnek és vallhatnak az. ellenük elkövetett bűnről. Nos, ezt nem akarták a feudalizmus korabeli magzatvesztő anyák sem; ettől is féltek, ezért biztos megsemmisítő helyet kerestek. A Földnek a talaj, majd a Föld-Anya alatt a harmadik, szintén mitikus régiója a pokol. Legjobban szemlélhető ez Dante elképzelésében. Az Isteni színjáték 34. ének jegyzetében rajzot láthatunk: „A Föld keresztmetszete Dante elképzelése szerint" címmel.

88 Ezen középen a szárazföldektől körülvéve egy, a Föld középpontja felé irányuló és szűkülő, keskeny tölcsér a pokol. Az ördögök tehát a Föld tüzes közepében laknak. Kurt Seligman könyvéből néhány idevonatkozó fontos adatot tudunk meg az ördögökről: „A bölcsesség könyve, az alexandriai judaizmus terméke, megismétli, hogy a halált a Sátán hozta a világba, és »azok, akik kitartanak az ördög oldalán, halálra lelnek «. "

8y Alább ezt írja: „/...] az ördögök a föld belsejének lakói, földi ügyekben tapasztaltabbak, mint a jó angyalok /.. .y"

90 J. Bjerre a Kalaháriban élő hegyi damákról írva megjegyzi, hogy „Gamab nevű istenük befolyást gyakorol mindennapi életükre [...] ő irányítja az élet meg a halál kérdéseit. " Ez az isten meglehetősen közel áll a pokol rosszindulatú lényeihez, mert — fogalmazta J. Bjerre — „Gamab azért ragadja magához az emberekel a halottak birodalmába, mert az ottaniak kedvenc eledele az emberhús. Ez az oka annak, hogy a régi sírokban csak csontvázak találhatók, a korábban elhaltak ették meg húsukat. '

Vl A pokol a megsemmisülésnek az a mitikus helye, ahonnan nincs visszatérés, föltámadás, ahol a bűnök az azt magukon hordozó áldozatokkal ember és Isten elől eltűnnek. A pokol az elrejtés legbiztosabb helye. Ez a hely tárul föl az éhes állatok torkában és gyomrában. Amikor az újszülöttet a jószágok takarították el, az emberek kettős és biztonságos elrejtést választottak. A bűnt nem ismerhették meg a társak, és nem vehetett róla tudomást a Föld. Nem maradt utána jóformán semmi, amit bűnjelként kiáshattak és azonosíthattak volna. Néhány bűnesetet vizsgáljunk meg a fentiek szempontjából! Kállay István XVIII—XIX. századi úriszéki pöröket vizsgálva írta, hogy Horváth Kata gyermekét a földre dobta, majd a szobába a kender közé rejtve, 3 napig ott tartotta. A gazda fiától teherbe esett szolgáló a gyermekét megfojtotta és a ganéba ásta el. Sebők Ilona a megszületett gyermekének nem kötötte el a köldökzsinórját, de a száját teletömte tvúkganéval. Az 1800-as évek elején egy leány a gyermekét „/...] a dunyha alá tette és kegyetlenül megfojtotta."

92 Szabó Jenő 1777-ből Kappel Mária soproni nő tettét így jellemezte: „A gyermeket születés után rögtön megölte, a nála lévő zsebkéssel kétszer a torkába szűrt [...Ja gyermek holttestét, amelyet ágyában rejtett el, el akarta ásni [.. .J"

93 Az általunk vizsgált 397/1827. pörben a szülés után kérdezte a nő a szeretőjétől, hogy hová tette a gyermekét? Az a kútba dobta. így vallott róla: „/...] így szállott, fejére kulcsolva a kezét: led el dugd el, jobb lesz áfejed allyának /...]", mintha ugyanis a földnek adja. A misztikus mondanivaló közlését az asszony mágikus, jövendőmondó testhelyzetben, fejére kulcsolt kézzel végezte, jelezve szavainak elvont tartalmát. A 371 /1769. pörben az anya így vallott: „/. ..Ja' Désábul a ' melyben Szültem vala, csak hamar ki i ettem, tiszta ruhába takargattam, és az ágyamra a'párna alá tettem, hogy Senki ne lássa. " Vagyis, a földbe ne kerüljön. Az asszony fekhelye titkos és intim, ahová más nem nyúlhat, főleg a gyermekágyi fekvés hat hete alatt. így az ide rejtett bűnnek csakő marad tudója. A nő szeretője pedig így fogalmazott:,,/...] tedd el, hogy a' föld se tudgya meg [..]" Ebben az esetben már konkréi megszemélyesítésről van szó! h

* A. Dante. 1987. 284. s

" K. Seligmann. 1987. 143. 90 K. Seligmann. 1987. 148. "

; J. Bjerre. 1964. 51. Kállay I. 1985. 214. és 217. 93 Szabó J. 1988. 93.