Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
folytatta: „Plebanus Uram Szalma koszorúi teleteli fejembe és korbácsol á vállamra, mind addig valamíg a' Szent Mise végbe nem ment, azután bé avatott és meg is korbácsoltatott [...]" A szalmakoszorú töviskoszorúként, a korbács pedig vesszőnyalábként Jézus megszégyenítésének eszköze volt a képzőművészeti ábrázolásokban. Ahogy Krisztust a töviskoszorúzás után megverték, úgy a paráznát is megkorbácsolták; azután „beavatták": az asszony fejére fejkendőt kötöttek. Ezek tipikus esetei a nárcisztikus agressziónak, esetenként mások szenvedésének látványa érzéki vágyat is kiválthatott. A vallási szimbólumok átterjedtek a polgári életbe is. A „megkoszorúzás"', mint erkölcsi büntetés, azaz meggyalázás, a hatalom eszközévé is vált. (Hasonló megszégyenítés volt a talicskatolás is, de szakrális színezet nélkül.) A 150/1771. pörben az egyik kurva így panaszkodott: „/...] be hívtak Kecskeméti Urak, azután koszorút tettek a fejemre, és elbocsájtottak, mert [...] Leány koromba terehbe estem [...] " MEGSZÉGYENÍTÉS A 407 /1764. pörben Balog István Kecskeméti tanút így vallatták: „/.. .JMicsodaparáznaságit tapasztaltad Orosz Erzsébetnek?"„Egyebet nem tudok, hanem láttam Kecskemét Várossában, hogy az Kurvák Taligáját vonta." A 408/1752. pörben az asszony vallotta az uráról, hogy ..] ítéltetett Budára a Talicska tolásra f...]" Ez a „talicska" olyan eszköz volt, amellyel ha valakit „földíszítettek", tolására kényszerítettek, ezzel megszégyenítették, megalázták. A 140/1766. pörben a kurva így beszélt nyilvános megszégyenítéséről: „[...] megh Korbácsoltattam, és az után, egy cszígányal kikésértettem à városbul. " Az utóbbihoz hasonló megszégyenítés volt a kaloda, kalickába zárás, vagy szégyenkőre állítás is. A 179/1836. pörből megtudjuk, hogy a kor társadalma ágyasnak nevezte azt a kurvát, akit nős-parázna személy tartott ki. A férfit pedig „megjegyzet személy"-x\tk, vagyis a társadalom által megszégyenített, bélyeges embernek hívták. MEGBÉLYEGZÉS, ÉKESSÉGEKTŐL VALÓ MEGFOSZTÁS Középkori jellegű a megbélyegzés, meggyalázás, amikor a gonosztevő vagy bűnös haját, fülét, orrát, esetleg kézfejét levágták. Ez a csonkítás a feudalizmusban önbíráskodásként is tovább élt. A középkori stigmatizáció egyébként a megbélyegzés egyik legdurvább módja volt. Ugyancsak Magyary-Kossa Gyula írta, hogy Kálmán király alatt a hamis tanúzók arcára keresztforma jelet égettek. II. Ulászló alatt az okmányhamisítók homlokára és mindkét arcára a pecsétnyomót égették bele. Erdélyben a bűnös hátára a hóhér szénnel akasztófát rajzolt, ezt belevágta, majd puskaporral bedörzsölte. II. József elrendelte, hogy az ítéletben mondják ki, hogy az akasztófa és más jelek melyik és hány arcfélre égetendők. Titkos bélyegzés az akasztófa rajzolatának a lágyékba sütése bal felől. Közismert megszégyenítés volt a haj és szakáll lenyírása, amely az „ékességektől való megfosztást" jelentette. Ezek Szent István óta ismert eljárások voltak. „Ha egy nőnek a haját levágták, az a becstelenség (különösen a titkos prostitúció) jele voll f.. .JA rabok szakállát és bajuszát egészen leborotválták, csak a fejük búbján hagytak török módra egy kis varkocsot. " 14 Ismert, hogy ez a megszégyenítés jobban „fájt" az embereknek, mint gyakran a bélyeg beégetése. A 34/1790. pörben egy nő odaadta magái. A viszony miatt önként kötötte be a fejét, tehát megtörtént a nárcisztikus földíszítése. A kurafinak ez azonban nem volt elég. Cselekedetét így beszélte el: „[...] a Sáregy házi Korcsmában lévő Kurvának az orrát el vágtamf...] Bitskával vágtam [...]" el. A 38/1811. püiben égetéssel történt a meggyalázás. Az ittas férj közösülni akart terhes feleségével, aki viszont nem volt erre hajlandó. A férfi elkapta, majd „[...] mellyit vervén, ezen hoszszas kínzásai utánn végre a'Feleséginek a'Fejit a' Pitarban lévő Tűz parázsba beledugta, és tsufossan öszsze égette, és sütögettéssel vallatta [...] még a'füleit 14 Magyary-Kossa Gy. 1929. 4: 206.
