Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

ADATTÁR - DOCUMENTATIONS - Sz. Tóth, Magda: II. Rákóczy György gyulafehérvári patikájának gyógyszerei és felszerelése 1650-ben

zására szolgált. A Sanguis Draconis-t (ördögvér) a Dracena draco gyantájának vérvörös színe után vértől eredőnek hitték. Szédülés ellen és vérzéscsillapítóul használták. A festők tartós színe miatt szintén kedvelték. A leltárba felvett ásványi eredetű gyógyszerek számából már Orient (1926) is arra következtetett, hogy a gyulafehérvári orvosok nyíltan szembehelyezkedtek a galenusi iskola tanaival. Például már 3 timsó is van leltárukban (Alwnen plumoswn, crudum és ustum), ezek akkor is mint összehúzó hatású szerek voltak használatban. Az antimont (Antitnonium crudum) a legkülönbözőbb betegségek ellen használták, külsőleg vagy belsőleg és ismerték mérgező voltát. A réz különböző vegyületeinek a régi gyógyszertárakban különféle elnevezései voltak, Aes Ustum, Flos Aeris (usti), Squama Aeris et Aerugo stb. A negyedik csoportba a Viride aeris (Flores Viridis Aeris) a népies nyelven „Grünspan"-nak nevezett anyag is fel van véve. Paracelsus mind külsőleg, mind belsőleg rendelte fekélyek, sebek, férgesedés esetén. Lencsés is számos receptben többféle formában (héja rozsdája, virága) ajánlja. A Terra sigillata vera-t Konstantinápolyon keresztül Lemnos szigetéről szerezték be. A Bolus Orientalis vagy Bolus Armenus Verus Sommerrhoe (1713) szerint egy és ugyanaz. A Succinum album et Citrinum, amely nem egyéb, mint a gyógyszerészeti munkákban Charaba Alba néven ismertetett borostyánkő. A Cinombrium Crudum valamint a Cinombriwn Transilvaniae belsőleg és főként külsőleg a kosz ellen volt használatos. A Nihilum Album (Nix alba, Pompholix), melyet a köznép még a századelején is „semmi"-nek nevezett, nem egyéb volt, mint tisztátalan szénsavas cinket szennyezett ciitkoxid; összehúzó szerként alkalmazták. A Vitriolum Albion és a Vitriolum Viride közül az első a cinkszulfát, az utóbbi a vasszulfát ma is kiváló gyógyszerek. Ez időben használták még a Magyarországból Vitriolum Ungaricum név alatt beszerzett vastartalmú rézszulfátot is. A gyógyszerként használt ásványok közül a Lapis Calanúnaris cirikkarbonátot és szilikátot tartalmazó ásvány, melyet sebekre, emplastrumba és collyriumok készítéséhez használtak. A Lapis Spongia a nyers szivacson található meszesedett rész, ezt már Plinius is javallottá, fehér borral, például hólyagkövek ellen. A Chalcitis Marcasita bizmut tartalmú ásvány, mely több gyógyszerészi készítmény hatóanyaga volt. Paracelsus például menstruációs és egyéb vérzések gyógyítására javallottá. A Lapis Bezoardicus Occidentalis a kérődzők gyomrában található, néha tyúktojás nagyságú, kőszerű képződmény; legkeresettebb volt a Perzsia hegyes vidékén élő Bezoár-kecskétől nyert Concrementum. Különösen láz ellen adták. Ugyancsak láz ellen adták a gyöngyházat (Mater Perlarum). A Mercurius (higany) különösen Paracelsus óta sok, mai nap is használt, gyógyszerészi készítmény alapanyaga. Paracelsus elsősorban vérbaj ellen rendelte. A Galenusi iskola készítményei voltak a Confectiones opiarae, a Theriaca és Mitridat (térjék és mitridatum), mint electariumok. Ezek a legkülönbözőbb drágakövek poraiból készültek és mézzel, syruppal vagy más folyékony édes anyaggal lekvárszerű péppé keverve kerültek forgalomba. Electuarium Diacatholicum Nicolai előírása szerint a Cassia fistula, Pulpa tamarindorum, Senna, Rheum főhatórészeken kívül cukrok és magvak porából syruppal készült. Az Electarium Benedicta Laxativa-i Nicolai vizelethajtóul rendelte, fő alkotórésze talán a benedekfű (Cricus benedictus) volt. A különböző syrupokhoz hasonló készítményeket a Julep-ekeí és Conserva-kat is megtaláljuk a leltárban. A Looch mai elnevezése Linctus, syrupszerű édes vivőszerekből készült folyékony gyógyszer, a gyermekgyógyászatban volt kedvelt. A Philonum mains sive Romanum cimen (Hyosciamus, Papaver, Crocus, Euphorbium) s többféle illatos anyagból készült electarium volt, melyet köhögés, vese- és hólyaggyulladásnál rendeltek. A 6. csoportba felvett gyökerek (radices) legnagyobb része a XX. század elején a gyógyszertárakban még feltalálható volt és a nép házi használatra vásárolta, gyűjtötte vagy ma is gyűjti. A „Herbák" is bőven vannak a leltárban. Ma ezek közül sok gyógynövényként már nem használatos, mint például a Branca Ursina = Heracleum sphondilium, medvetalp, a Chardopathiae vagy Cardopatiae = Carlina acaulis, bábakalács, a Chamaepytis (Teucrium) sarlós gamander, vagy a Herba mercurialis, az egynyári és évelő szélfű, Mercurialis annus és Mercurialis perennis, a Roros rnarini = tengeri dér stb. A 10—16 csoportok egy később féhedugott polcos vagy fiókos szekrényben lehettek, itt egy-egy csoport alig tartalmaz gyógyszert, a polcok vagy fiókok többsége üres volt már 1650-ben.