Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)

ADATTÁR - DOCUMENTATIONS - Sz. Tóth, Magda: II. Rákóczy György gyulafehérvári patikájának gyógyszerei és felszerelése 1650-ben

A 12. csoportban vegyesen voltak gyümölcshéj, lignum, paprikahéj, növényi nedvek, állati és ásványi eredetű szerek. A 15. csoportban említett Pulvis Pannonicus Rubens a XVI—XVII. században igen értékes gyógyszer volt. A Bolus armenus török földön főleg vörös és fehér korall, smaragd, rubin, zafír, áspis igazgyöngyök és több illatos fának a porából készült. Pulvis contra fluxum mulyeris, a női fehér-folyás ellen való por a 16. csoportban szerepel és elefántcsont, vöröskorall, és keleti gyöngyök porából, mastixból és egyéb illatos növények porából készült. A 17. és ezután következő néhány csoportba felsorolt 17-féle virágban is nagy a hiány, vagy csak kevés, egy-egy maroknyi van belőlük. A floresen kívül találunk még fructust és lignumot is. A Semen Milesolis helyesebben Milius Solis a kölesnek (Panicum miliaceum) magja. Az Anter Liliorum Arborum feltehetőleg elírás. A 21. csoportot a Benn rubei és Benn albi nyitja meg. A Been, Benn elnevezés indiai eredetű; a Centaurea behen-l keletről hozták Fehér Behen név alatt, de mivel nehezen volt eltartható, a nálunk is gyűjthető hólyagos habszekfű (Silene inflata) gyökerével helyettesítették. A vörös-benn összetört magvait borban áztatva vérhas, fehérfolyás ellen használták. A Rad. Cyperus longus et rotundus, a mandulapalka (Cyperus esculentus) gumói ehetők lehettek, a Rad.costi dulcis et amari, a (Costus arabicus) már a régieknél is igen nagy becsben állott; egy magashegyi (Kasmír) fészkes virágzata növény szolgáltatta e drogot. A gyökér pora bevéve melegség érzetét kelti, a gyomrot erősíti, vizelet- és gilisztahajtóként is hat. A Radix Thoronca romanfa] Orient (1926) szerint — egy zergevirág faj (Doronicum) drogja volt. A 22. csoportban említett Aqua Piccarum-ről nincs közelebbi megjelölés, hogy az a Schröder előírása szerint készült Aqua Picarum Composita, vagy a Nürnbergi Pharmacopoea által előírt módon, azaz fiatal nyúzott szarkafiókákból spanyol borral előállított gyógyszer lett volna. Megjegyzendő, hogy Lencsésnél öreg szarkából készült a gyógyszer. A középkorban általános volt a drágakövek gyógyító hatásába vetett hit, bár egyesek az orvosok közül is tagadták, hogy a drágaköveknek hatásuk lemre az emberi szervezetre. Lencsés például a mésztartalmú korallokon, gyöngyön, alabástromon kívül nem igen ajánlott receptjeiben drágaköveket. A gyulafehérvári jegyzék szerint a patikából hiányoztak, defektusban voltak ezek a drága gyógyszerek. A Speciesek alatt 24 van felsorolva. Itt és a későbbi idők során species alatt a por- és teakeverékeket is értették. A jegyzék szerint ezekből a speciesekből a gyógyszertárban a XVII. században úgyszólván semmi sem volt raktáron. A speciesek többnyire különböző illatos növényi részek keverékekből állottak és igazgyöngy pora is került beléjük. A 24. csoportban 62 mag (Semen) van, itt csak néhány fiók találtatott üresen. Az üresen maradt fiókba gondatlanság miatt kerülhetett a Flores sulfuris és a Borax Venetiana. Az emplastrumokat tartalmazó fiókban felhat nélküli készítmények voltak, s keményen jegyzi meg a bizottság, hogy sem a gyógyszerész, sem a legénye nem tudják megmondani, ezek milyen készítmények voltak. A 25. csoportban többnyire exotikus drogok találhatók. Az Agaricus Crudus használatáról Mesue könyvében a következőket találjuk: „Pituitam crassam, putridam et bilem flavam et utram purgat a cerebro, nervis, musculis, sensiriis, spina dorsi, thorace, pulmone, ventriculo, hepate, cruris, renibus, uterus etc." A kőrisfaszínű Myrobaiana Emblica, Myrobalanum Indica, Myrobalanae Citrina, a kelet-indiai Myrobalanus chebula Gaertn. gyümölcsét korallnak és egyszarvúnak porával és különböző fűszerekkel keverték, hasmenés és vérhas ellen használták. A Mechoacanna Radix-nak Orient (1926) szerint kétféle gyökerét különböztették meg: Mechoacanna Nigricans és a Mechoacanna Alba-t, amelyet Mexikó vidékéről gyűjtöttek; Lencsésnél még egyik sem szerepelt. A Turbit (Cortex Radix Turpheti), a nisot (Operculina turphetwn = (Ipomea turphetum) India és Himalája vidékéről származnak és régen használt drogok voltak, később a jalappa szorította ki őket. A Squinanthis (Herba Schönanthi) vagy tetüfű az Elő-Azsiában tenyésző, citromra, terpentinre emlékeztető illatos fű, melyet hányinger csillapítására használtak. Az indiai valeriána (Spica indica) a Nápoly hegyein termő Nardostachis jatamansiAól származó illatos gyökér, mely méregellenes hatása miatt a térjék (Theriaca) alkatrészét képezte.