Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Kicsi Sándor András: A víziborjú természete
humanista Johannes Murmellius latin—német fogalomkörök szerint szerkesztett szójegyzékének (talán Komjáti Benedek által összeállított) magyar anyagában (,, Lexicon Ioannis Mvrmellii, in quo Latina rerum uocabula in suas singula digesta classes, cum Germanica et Hungarica interpretatione", Krakkó, 1533) ez áll: ,,Ratus, uox est noua: Ein ratt: Visi borio' ' [Berrár és Károly, szerk., 1984:124]. Szikszói Fabricius Balázs ,,Nomenclatvra sev Dictionarivm Latino-Vngaricum" (Debrecen, 1590) című Murmellius nyomán írt művében hasonló található: ,,Ratus (Vox noua): Vizi boriu" [Berrár és Károly, szerk., 1984:124]. Valószínűtlen, hogy a víziborjú „patkány"jelentésben szerepelne az illető helyeken, miként azt a Régi Magyar Glosszárium szerkesztői feltételezték, minthogy Murmelliusnál „Sorex: Ein Spitzmaus: Potkan" és Szikszai Fabriciusnál ,,Sorex: Patkan"\s szerepel, igaz, más korabeli szójegyzékekben a latin rattus, ratus és a német ratz megfelelői között vanpathkan, patkan, patkány [Berrár és Károly, szerk, 1984: 567]. Minden esetre valószínű, hogy a víziborjú szó említett legkorábbi előfordulásainak jelentése is lehetett „gőte". E mellett szól az, hogy az újfelnémet Ratte „patkány" előzményei, a rat, ratz és rate változatok egyaránt szerepelhettek „patkány"jelentésben, de legalábbis a rate változat lehetett,,gőte" jelentésű is [Pretzel 1980: 437]. 21 A Magyar Nyelvtörténeti Szótár a víziborjú két előfordulását hozza a 16. század második feléből, Heltai Gáspár és Beythe András egy-egy könyvéből, mindkettőben inkább „gőte", mintsem ,.patkány " jelentéssel [Szarvas és Simonyi, szerk., 1890:291]. Az Európában, különösen Németországban, a 15—16. században virágzott füveskönyv-kiadás hamarosan Magyarországon is követőkre talált. A 16. század második felében meginduló magyar nyelvű tudományos irodalom egyik legjelesebb darabja, Melius Péter Herbáriuma (1578) korabeli német füveskönyvek alapján készült. Melius a fekete gyopár (Origanum) kétféle főzetéről is állítja, hogy „aki börköt, mérget, bogárt, vízi borjút elnyelt, megöli, kivetteti", illetve „ha crétát, vízi borjút, békát megittál, kivetteti" [1979 : 258]. Beythe András a 17 évvel később (1595) megjelenő, következő füveskönyv szerzője a Herbárium tetemes részét szinte szórói-szóra átvette, így a víziborjút „kivettető" fekete gyopárról szólókat is [idézik Szarvas és Simonyi, 1890: 291]. 22 A Magyarországon a 16. századtól a 20. század elejéig folyamatosan megjelenő, hallatlanul népszerű és a népi természetismeretet is nagy mértékben befolyásoló csíziók kései változatai is megemlékeznek a víziborjúról, mégpedig legalább kétféléről. Az egyik a terjedelmes időjóslással foglalkozó fejezetben [1986: 119—131] szerepel: „Salamandra azaz vízi borjú esőt hoz" [1986: 128[. A másik alakjában borjúfókát (esetleg más fókaféleséget) sejthetünk: „A nagy víziborjut, mely a tengerben és a nagy vizekben terem, meg nem üti a mennykő, jó azért bőréből nálad tartani; régenten sarukötőt csináltak belőle" [1986: 136]. A víziborjú a múlt századi értelmező szótárakban is általában „gőte": Ballaginál „gőte"jelentésű a vizi-borju és a vizi-gőte is [1872: 754], a Czuczor-Fogarasiban pedig a vízi-borju jelentései „gelte" és „tengeriborju ( = borjúfóka)" [1874: 1139]. Végezetül a víziborjú kérdéskörében központi szerepet játszó szalamandrafélékről és ezek egyéb elnevezéseiről. A kétéltűek (Amphibia) osztályának egyik rendje a farkos kétéltűeké (Uro21 A középfelnémctbcn egyébként mol, molle szerepelt leginkább „gyík, gőte" jelentésben, ennek folytatása az újfelnémet Molch „gőte". A középkori latin ratus, rattus szónak (és több európai nyelvben meglevő megfelelőinek) nemcsak az etimológiája tisztázatlan, hanem a korai előfordulások jelentése is gyakran homályos. Az, hogy az angolban és franciában a rat, a németben a Ratte, stb. „patkány" jelentéssel rögzültek, nem jelenti azt, hogy előzményeik is „portóm'" jelentésűek voltak. 22 A fekete gyopár főzetének Melius, majd Beythe által víziborjú ellen javasolt alkalmazása azon ritka esetek közé tartozik, amikor gyógynövényt vélnek használhatónak ellene. A vizíborjú elleni gyógymódokra fokozottan érvényes az, amit Berde Károly [1940:116] a magyar népi orvoslásról általában megállapított: a gyógyító eljárások dominálnak a gyógyszerekkel szemben. Érdekes módon víziborjú elleni ráolvasás nem került elő, noha a bélfergektől a békáig a különböző férgek elleni ráolvasások meglehetősen elterjedtek.
